Aligha van ma Magyarországon olyan ember, akit közvetlenül vagy közvetve ne érintene a migráció, akinek a családjában,  környezetében ne lenne legalább egyvalaki, aki az elmúlt években elindult külföldre, hogy dolgozzon, boldoguljon, anyagi biztonságot teremtsen a családja számára, vagy megalapozza a következő generációk jövőjét. Tanulmánykötetünk ilyen emberekről szól. Vannak, akik tartósnak gondolják letelepedésüket egy nyugati országban, többségük azonban nem akar, vagy nem tud külföldön új életet kezdeni; ők akár évekig is mozognak külföldi munkahelyük és az otthonuk között.

Osztrák üdülőhelyeken hosszú hónapokig dolgozó fiatalok; Kanadában menedékjogot kapott roma családok; Angliában szerződéses munkásként szalag mellett vagy halal vágóhídon dolgozó képzetlen romák; középkorú és nyugdíjas asszonyok, akik beteg, demens idős embereket ápolnak, gondoznak Ausztriában, Németországban. Férfiak és nők, szülők és gyerekek – családok, amelyek  megmenekülnek a lesüllyedéstől, könnyebben élnek, gyarapodnak, és amelyek kénytelenek megküzdeni a szétszakítottsággal járó magánnyal, félelmekkel, és veszteségekkel.