Név: Kisállami Geopolitika Kutatócsoport (HUN-REN KRTK RKI)
Finanszírozó: HUN-REN Hazahívó és Külföldi Kutatókat Toborzó Program
Időtartam: 2024-2028 (60 hónap)
Kutatás címe: Kisállami geopolitika a többpólusú világban – a délkelet-európai regionális együttműködés kilátásai
Kapcsolódó hír: James W. Scott új kutatócsoportja a HUN-REN Hazahívó Program keretében
Kutatásvezető: James W. Scott, kutatóprofesszor
Tagok (RKI Dunántúli Tudományos Osztály): Balogh Péter, Gibárti Sára, Hajdú Zoltán, Lados Gábor, Nagy Dávid, Nagy Imre, Pámer Zoltán, Rácz Szilárd, Reményi Péter.
Társult tagok: Pap Norbert (Pécsi Tudományegyetem), Sass Magdolna (KRTK Világgazdasági Intézet)
A projekt azt a kérdést teszi fel, hogy a délkelet-európai kis államoknak – a volt Jugoszláviának – van-e lehetőségük politikai érdekeik érvényesítésére az olyan regionális nagyhatalmak befolyása ellenére, mint Oroszország és Törökország. Azt is megkérdezzük, hogy az Európai Unió hatékony partner-e a regionális együttműködés előmozdításában, amely a volt jugoszláv államok fejlesztési igényeit szolgálhatja. Nem titok, hogy az EU bővítéséről szóló tárgyalások a délkelet-európai országok tagságának megadásával nem mennek túl zökkenőmentesen. A legproblémásabb Bosznia-Hercegovina helyzete, amelyet három etnokratikus rezsim jellemez, amelyek gyakran nem értenek egyet az együttműködési fejlesztési intézkedések koordinálásában. Ugyanakkor a regionális hatalmak befolyása és kulturális-etnikai politikájuk hozzájárul a párbeszéd hiányához, sőt, úgy tűnik, hogy a párbeszéd hiányából táplálkozik.
Az EU befolyása szempontjából kritikus kockázatot jelent, hogy nyilvánvalóan képtelen a közösségek közötti hatékonyabb együttműködés közvetítésére, ami hozzájárul a bénultság helyzetének elterjedéséhez. A holtpontról való kilábalás kulcsa a szilárd regionális együttműködés, amely világos gazdasági, strukturális és szociális fejlesztési célokat szolgál. Ehhez a közösségeknek határokon és etnikai-vallási különbségeken átívelő együttműködésre van szükségük. A helyi határokon átnyúló együttműködés a párbeszéd laboratóriuma és a gazdasági fejlődés forrása. Ez egyre fontosabb azokban a határ menti térségekben, amelyek a népességfogyás és az elöregedés miatt zsugorodnak. Ez egy általános probléma a tágabb régióban, amely jelentős hatással lehet a helyi határokon átnyúló interakcióra, mint a regionális együttműködés építőelemére. Ezek a megállapítások egyrészt nem túl pozitívak, és azt sugallják, hogy a regionális együttműködésen és az EU-tagságon keresztül a kölcsönös előnyökhöz vezető út valóban rögös lesz. Kutatásunk azonban azt is jelzi, hogy nem teszünk eleget. A határokon átnyúló együttműködésen keresztül folytatott hatékonyabb párbeszéd jelentős lehetőségeket rejt magában, amelyeket megfelelően figyelembe kell venni. Ez az együttműködés konkrét és fenntartható gazdasági előnyökkel is járhatna, ha az együttműködés valódi partnerségeken alapulna. Helyi szinten többet kell tenni, de különösen az Európai Uniónak kell tanulnia a múltbeli kudarcokból, és hatékonyabb ösztönzőket kell nyújtania a határokon átnyúló együttműködéshez.
