Január 30-án ünnepélyes keretek között került sor a 2025. évi Nemzetközi Tudományos Diákolimpiákon eredményesen szerepelt diákok és felkészítőik elismerésére a Belügyminisztériumban. Az eseményen munkatársunk, Bálint Dóra is kitüntetésben részesült, aki az átadó után beszélt az ide vezető útról, a diákokkal történő együttműködésről, és jövőbeli terveiről.
Még 2014-ben, a Pécsi Tudományegyetemen kerültem kapcsolatba a diákolimpiával az akkori témavezetőm révén, aki a földrajzi olimpia hazai válogatójának szervezője és a kiutazó csapat vezetője. Itt ismertem meg a Nemzetközi Földrajzi Olimpia, azaz iGeo struktúráját. A négyfős csapat kiválasztásának és felkészítésének évente ismétlődő, periodikus jellegét, amelyben főként koordinációs és adminisztratív feladataim voltak. Miután elkerültem a PTE-ről, megkeresett egy diák azzal, hogy szeretné, ha segíteném a hazai válogatóra való felkészülését, így indult ez a mostani felkészítő szerepkör. Később Budapesten, a Milestone Intézetben már hivatalosabb és strukturáltabb formában, kiscsoportos kurzus létrehozására kértek fel. Itt szabad kezet kaptam, cserébe az elvárások is magasak voltak. Összességében ezek a szakmai közegek mind nagyon eltérő világok és szerencsésnek érzem magam, hogy ennyi különböző nézőpontból láthattam rá a versenyre, mindegyik gazdagított valamilyen tapasztalattal.
A földrajz, és azon belül különösen az iGeo Magyarországon – úgy gondolom – rétegműfaj, ezért viszonylag szűk az érdeklődők köre. A felkészítő munka egyik sajátossága még, hogy csak kapcsolatban létezik, akkor ha van diák és nagyon hirtelen kell váltani. Egy-egy forduló után a több hónapos közös munka egyik napról a másikra véget érhet, ha a versenyző nem jut tovább, míg máskor előfordul, hogy rövid idő alatt kell felvenni a fonalat. Ugyanakkor mégis van egy állandó része: a feladatkészítés trendjeit követni kell, az aktualitásokra épülő feladatok pedig gyorsan elavulnak, ezért folyamatosan újakat kell írni, nem beszélve a mesterséges intelligencia megjelenéséről, amire szintén reagálni kellett.
Számomra nem feltétlenül az érmek és az elismerések jelentik a legnagyobb sikerélményt. A legtehetségesebb diákok gyakran nem tudatosan, de egész gyerekkoruk során készülnek, így középiskolás korukra jelentős tudást és előnyt halmoznak fel, ezért velük inkább a finomhangolás a jellemző. Ha ki kellene emelni, akkor két emlékezetes pillanat maradt meg az elmúlt évekből. Az egyik egy vidéki, kisebb településről érkező diák szereplése, aki teljesen más háttérből érkezett, mint a többi tanuló, mégis szorgalommal és lelkesedéssel több részfordulóban legyőzte őket a döntőben. Bár végül összesítésben nem került be a legjobb négy közé, de ott azt éreztem, hogy tényleg adhattam valamit a munkámmal. A másik egy rendkívül eredményes diákhoz kötődik, aki egyszer azt mondta nekem, hogy számára szokatlan részt venni az óráimon, mert ezeken valóban gondolkodnia kell, és ehhez máshol nincs hozzászokva. Szakmailag pedig a 2025-ös iGeo-t emelném ki, ahol az írásbeli forduló egyik feladatsorának szerzője lehettem. Mivel a feladatbeküldőknek nem mondják el, hogy végül bekerülnek-e a kérdéseik, ezért ezzel én is csak utólag, egy novemberi reggelen szembesültem. Habár egy kicsit átírták és pár dolgot változtattak rajta, de számomra így is különleges volt viszontlátni a feladatsoromat az iGeo hivatalos munkafüzetében.
A jövőt illetően az idei válogató döntőjére egy diákkal készülök, távolabbra még nem látok, de ha nem jelentkezne több diák és számomra véget ér ez a feladat, akkor sem marad bennem hiányérzet, úgy érzem amit lehet, Magyarországon felkészítőként sikerült megvalósítanom. Ami még vonz, és szívesen kipróbálnám, az a külföldi diákok felkészítése és ebben körvonalazódni látszanak lehetőségek, de ez tényleg a jövő zenéje.