Egyre több kutatás mutat rá arra, hogy a családban átélt bántalmazás, elhanyagolás vagy tartós fenyegetettség nemcsak a gyermekkori jóllétet rombolja, hanem hosszú távon is meghatározza, hogyan kapcsolódunk másokhoz, mennyire tudjuk felismerni a veszélyes helyzeteket, és mekkora eséllyel válunk később magunk is erőszak áldozatává, vagy bizonyos esetekben akár elkövetőjévé. A pszichológiai és társadalomtudományi szakirodalom az elmúlt évtizedekben következetesen igazolta, hogy az ártalmas vagy negatív gyermekkori élmények jelentős stresszforrásként működnek. Ezek az élmények, a fizikai, lelki és szexuális bántalmazás mellett az elhanyagolás és a szülők közötti erőszaknak való kitettség, szoros összefüggésben állnak a későbbi rossz mentális és fizikai egészségi állapottal. A kutatások szerint az érintettek körében gyakoribb a depresszió, a szorongás, a poszttraumás stressz, de a magatartási problémák és a gyengébb iskolai teljesítmény is.
Kutatónk, Héra Gábor, és szerzőtársai, Mészáros Zoltán és Nagy Beáta Magda cikke ezt a kérdést járja körül. Az írás a Szociológiai Szemle friss számában olvasható, emellett a Qubit is beszámolt kutatásuk eredményeiről.