MAGYARORSZÁG TERÜLETI SZERKEZETE ÉS FOLYAMATAI AZ EZREDFORDULÓN
Szerkesztette: Horváth Gyula – Rechnitzer János
Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja, 2000,
615 p.

 

Az értő szakmai közönség számára nem kell újra és újra megfogalmazni a regionális tudomány tartalmát. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy a társadalomtudományok rendszerébe sorolható új – nemzetközi vonatkozásban ötven, hazai tekintetben közel húsz esztendős – tudományterület fókuszában, a térben zajló társadalmi és gazdasági folyamatok állnak, s azt vizsgálja, hogy maga a térbeli jelleg miként hat ezekre az összefüggésekre. Azt sem érdemes részletesen indokolni, hogy a földrajz- és közgazdaságtudományból nőtt ki a hazai nevezéktanban regionális, de gyakran területi tudományként említett diszciplína, s fejlődése során egyre több más társadalom-, illetve élettelen, sőt élő tudománnyal került kapcsolatba, amelyektől személetmódot, módszereket vett át. Ma már hazánkban is természetes, hogy a regionális tudomány önálló diszciplína; mert rendelkezik elméleti bázissal, önálló módszertani apparátussal, speciális elemzési technikákkal, s – egy tudomány esetében elengedhetetlen – saját intézményekkel, kutatóhelyekkel, tanszékekkel. felsőoktatási képzési és doktori programokkal, valamint szervezett tudományos szakmai közélettel, annak minősítési, publikációs és kommunikációs fórumaival.

A regionális tudomány meghonosodott hazánkban, ma már elfogadott új tudományterületnek tekinthetjük azt. E mögött az egyszerű, talán számos, nagy múlttal rendelkező tudományterület művelőjének közömbösen hangzó kijelentő mondat mögött hosszú esztendők hangyaszorgalommal szervezett és végzett munkája áll. Nehéz utat tettünk meg, hogy leszögezhessük, Magyarországon talán Kelet-Közép-Európában, lengyel partnerintézményeinkkel együtt elsők között – megteremtődtek a regionális tudomány tartós működési feltételei. Ebben a munkában sokaknak volt érdeme. Hiszen a nagy hagyománnyal és mindig az európai szellemiséget képviselő hazai földrajztudomány, s azon belül a gazdaság- és társadalomföldrajz nélkül nem lehetett volna elindulni. A magyar gazdaság- és társadalomföldrajz gazdag szellemi bázisa a hatvanas, hetvenes években a felfutó regionális tudomány meghatározó partnere volt. A földrajzi műhelyek, tanszékek voltak ebben az időszakban a regionális tudomány bölcsői, e kiváló intézményeken keresztül jutottak el a hazai tudományos életbe a térbeli folyamatok új kutatási elméletei és módszerei. Itt kaptak helyet azok a tudósok, akik érzékenyek voltak az új szemléletű területi elemzésekre, akik fogékonyabbak voltak a másik társdiszciplína, a közgazdaságtan iránt és nyitottabban reagáltak a szerkezetelemzést felváltó folyamatvizsgálatok megkövetelte komplexitásra, más tudományterületek eredményeinek befogadására.

 

 

A RÉGIÓK SZEREPE A BŐVÜLŐ EURÓPAI UNIÓBAN
Szerkesztette: Horváth Gyula
Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja, 2000, 227 p.

 

 

A XXI. századba lépő európai kontinens egyik meghatározó folyamatának az egységesülés tekinthető. Remélhetőleg az évtized legelején kibővül az Európai Unió. Az új tagállamok és a társult országok mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt a korábbiaktól eltérő kihívásokat jelentenek a politikai és a gazdasági együttműködésben. Az Unió stratégiai céljaiban is súlyponteltolódások várhatók, a fejlődés feltételei differenciáltabbá válnak, a hagyományos feladatok és a posztindusztriális társadalom követelményei az integráció nyugati és keleti felén különböző fejlesztési filozófiák választására kényszeríthetik a döntéshozókat. Az egységes közösségi politikában a szolidaritás, a méltányosság és az igazságosság elvén nyugvó, a területi kohéziót erősítő és a regionális különbségeket mérséklő fejlesztési célkitűzéseket kell a versenyképességet fokozó, innovatív intézkedésekkel harmonizálni. A két fejlesztési paradigma összehanglásának meghatározó színtere a régió lesz, hisz a termelési tényezők, a humán erőforrások és a természeti környezet “finomszerkezeteinek” összeillesztéséhez, a demokratikus hatalomgyakorláshoz és a társadalomfejlesztés programozásához ez a térbeli keret tunik a legoptimálisabbnak. A nemzeti kormányzati szint funkciói átrendeződnek, egyre több döntési jogosítványt decentralizálnak.

Az elmúlt évtizedben az európai fejlődés egyik sajátossága a hatalom regionális szerkezetének megszilárdulása, a regionalizmus volt. Az uniós tagállamokban – lényeges különbségekkel, történelmi előzményekkel tarkítva – a nemzetállam alatti területi döntési szint megerősödése töretlenül halad előre. Az unitárius berendezkedésu országok fokozatosan decentralizált és regionalizált államokká alakulnak át. A változásokban fontos szerepe van az Európai Unió strukturális és kohéziós politikájának, a regionális politika alapelvei, a támogatások igazgatásának szabályai alapvető decentralizáló jellegűek.

 

 

MAGYAR ÉS EURÓPAI CIVIL TÁRSADALOM
Szerkesztette: Csefkó Ferenc – Horváth Csaba
Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja Dunántúli Tudományos Intézete: Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület, 1999, 452 p.
ISBN 963 849 0439

 

 

 

 

FEJEZETEK A REGIONÁLIS GAZDASÁGTAN TANULMÁNYOZÁSÁHOZ
Szerkesztette: Rechnitzer János
Pécs – Győr: MTA Regionális Kutatások Központja, 1995, 252 p.
ISBN 963 9052 15 9
A könyv teljes szövege

 

 

Napjainkban a gazdasági jelenségek térbeli összefüggései és meghatározottságai iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Számos tanulmány és könyv foglalkozik a regionális folyamatokkal, azok különféle jellemzőivel, ám ezek között nagyon kevés azon publikációk száma, amelyek a regionális gazdaságtan alapvető kategóriáit, azok elméleti bázisait tárgyalnák. Közel húsz esztendeje jelent meg egy egyetemi jegyzet – éppen a kötet lektorának tollából – a regionális gazdaságtan témaköréből. A tanulmánykötet tehát egyrészt hiánypótló, a jelentkező egyre nagyobb érdeklődését szolgálja, másrészt pedig kísérlet arra, hogy milyen kérdéseket kell érinteni a regionális gazdaságtan elméleti alapjainak tanulmányozásakor.

A tanulmánykötet nem fogja át a regionális gazdaságtan minden kérdését, ám a neves hazai szerzőgárda mindazon elméleti és módszertani összefüggésekre irányítja rá a figyelmet, amelyek a gazdaság térbeli összefüggései nek megismerésénél és azok elsajátításánál fontosak lehetnek. A könyv rendszerezettsége, valamint sajátos szerkesztése miatt jól használható a regionális tudomány különféle alkotó elemeinek oktatásánál, tanulmányozásánál, a gazdasági jelenségek területi elemzésénél, de segítheti a helyi, térségi politikák elméleti megalapozását is.

 

 

TELEPÜLÉS, GAZDASÁG, IGAZGATÁS A TÉRBEN
Kovács Katalin (szerk.)
Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja, 1993, 327 p.
ISBN 963 8371 71 4
A könyv teljes szövege

 

 

A területi gondolkodás számos megközelítési módjával találkozik az olvasó, amikor ezt a könyvet a kezébe veszi. Az előző rendszer területi politikájának kudarcát elemzők egyben arra is javaslatot tesznek, hogy véleményük szerint melyek az új regionális politika kialakításának kulcskérdései. Ez a területi tervezés, továbbá a tervező mibenlétének és hatókörének problémáját is felveti. A tanulmánykötet több szerzője is az állami felelősségvállalás, a nemzeti regionális tervezés visszaállításának, illetve a nyugat-európai gyakorlat bevezetésének szükségessége mellett érvel hozzátéve, hogy ez nem zárja ki, sőt, egyenesen igényli a regionális és a települési szintű tervezést.
A rendszerváltást követő gazdasági és társadalmi folyamatok mind az egyes régiók, mind a településkategóriák között jelentős differenciákat indukálnak, amelyek alapján aligha kétséges, hogy szükség van regionális politikára (is), éppen a válság, az ebből adódóan megsokszorozódó társadalmi feszültségek területileg differenciált megjelenése következtében. Szerkesztőként azt remélem, hogy e kötet hasznos fogódzókkal szolgál majd a területi folyamatok, a regionális fejlesztés, a területi politika kérdéseivel foglalkozók számára, s hogy a szűk szakmai körökön kívül állók is érdeklődéssel forgatják majd.

 

 

TÉNYEK ÉS VÉLEMÉNYEK A HELYI ÖNKORMÁNYZATOKRÓL
Szerkesztette: Csefkó Ferenc – Pálné Kovács Ilona
Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja, 1993, 247 p.
ISBN 963 8371 74 9

 

 

Ez a könyv a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Tanulmányok Központja által 1992 decemberében szervezett konferencia anyagát tartalmazza. A jogászok, politológusok, szociológusok, közgazdászok, menedzsment szakemberek és gyakorló helyi kormánytisztviselők az alig több mint két éves magyar kormányzati rendszerrel kapcsolatos kutatási eredményeikről és személyes tapasztalataikról beszéltek. Miközben általánosan egyetértés alakult ki abban, hogy a szovjet típusú tanácsrendszert felváltó új helyi kormányzati modell demokratikusabb és decentralizáltabb kormányzási formát tesz lehetővé, emellett számos kritika is megjelent negatív tényekkel és véleményekkel. A magyar helyi kormányzati rendszer az infantilis rendellenességek bizonyos tüneteit viseli, mint például a túlzott politizálás, a szakmai kompetencia hiánya, a szerepek összetévesztése, a helyi demokrácia alulfejlettsége, valamint az együttműködés és az integráció iránti hajlandóság hiánya. Ezen felül az előadók néhány alapvető strukturális problémára is rávilágítottak, amelyek megnehezítik az önkormányzás előnyeinek a jövőbeni megvalósítását. A központi források újraelosztása, a helyi erőforrások függősége az államtól, a dekoncentrált állami szervek növekedése, a középső szintű önkormányzat szerepének gyengülése, a meglehetősen szétesett adminisztratív rendszer a városok önálló jogi státusával mind olyan probléma, melyeket költségvetési és jogi reformokkal kell megoldani. Az ebben a kötetben szereplő előadások a jelenlegi helyi kormányzati rendszer minden fontos elemét lefedik, mind tematikailag, mind a különböző tudományágak szempontjából (választások, közigazgatási rendszer, pénzügyi és vagyonkezelés, megyék, képviseleti testületek tevékenysége, szociálpolitika, kiadás rendeletek, tervezés, személyzet stb.)

 

TECHNOLÓGIAI PARKOK ÉS TECHNOPOLISZOK FÖLDRAJZA
Írta: Georges Benko
Szerkesztette: Barta Györgyi
Budapest: MTA Regionális Kutatások Központja, 1992, 187 p.
ISBN 963 8371 67 6

A világ első technológiai parkja, amely Szilicium-völgy néven vált ismertté, az Egyesült Államok nyugati partján, San Francisco közelében fejlődött ki, az 1960-as években. A recept nem túl bonyolult: végy egy jóhírű egyetemet (Stanford Egyetem Palo Altoban) es csúcstechnológiát alkalmazó ipart (elektronikai ipar, fél vezető-gyártás; számítógép ipar), keverd össze őket (kihasználva a kölcsönös érdeklődest és érdeket): a Stanford Egyetem 1951-ben létrehozta a Stanford Ipari Parkot, amelynek jövedelme azóta is gazdagítja az egyetemet és finanszfrozza a K + F kutatásokat), fűszerezd bőven állami-katonai megrendelésekkel. A fogyasztást vonzó környezetben ajánljuk … A Szilicium-völgy siker-sztorijára gyorsan felfigyeltek mind az iparfejlesztő. mind a terület-városfejlesztő szakemberek. A technológiai parkban megtestesülni látták az ideális környezetet az innovációk megszületésére és kibocsátásara. Úgy gondolták, hogy technológiai parkok nemcsak a véletlenek kedvező összejátszása révén alakulhatnak ki, mint a Szilicium-völgyben, hanem ez a létesítmény mesterségesen is létrehozható. És megindult a technológiai parkok építése szerte a fejlett világban. A sajátos észak-amerikai modellt (az amerikai településszerkezetben a nagyvárosoknak nincs kizárólagos vonzásuk a nagy egyetemek és a legkorszerűbb ipar letelepedésére. a munkaerő országszerte mobil és az infrastruktúra mindenütt magas színvonalon kiépített) Nyugat-Európaban nem sikerült eredményesen utánozni. Európában, vagy Japánban a technológiai park letelepítésének feltételeit inkább a nagyvárosokban, vagy azok közvetlen közelében lehetett megtalálni, biztosítani. Így jöttek létre a technopoliszok, amelyek a technológiai parkok és a nagyvárosok találkozásának új strukturájú képződményei.

Mindamellett, hogy korunkban már a technológiai parkok gazdag hálózata alakult ki Észak-Amerikában, Japánban és Nyugat-Európában, és építésük most is napirenden van, a technológiai parkok egy része nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. Valójában ma megoszlanak a vélemények a technológiai parkokról, és ezt a vitát, ahogy a könyv szerzője, Georges Benko is írja, az idő fogja eldönteni. Néhány év, vagy évtized múltán fog kiderülni, hogya technológiai parkok hozzájárultak-e az új ipari terek kialakulásához, és hogy a mostani technopoliszok lesznek-e az újonnan formálódó ipari térstruktúra központjai.