Az intézet a közfeladatként jelentkező alapkutatásokat tekintette elsődleges feladatának a 2010. évben is. Eredményeinek bemutatásaként 8 monográfia, 10 tanulmánykötet, mintegy 400 tanulmány megjelentetését, a Discussion Papers sorozat (5 kötet), a Kárpát-medence régiói monográfiasorozat (2 kötet) és a Tér és Társadalom folyamatos kiadását tervezte.

Az RKK a területi tudományok magyarországi bázisintézményeként hozzájárult a területi törvényszerűségek feltárásához, az eredmények hazai és nemzetközi terjesztéséhez, kutatásai megalapozták az Európai Unió és Magyarország területpolitikáját, fejlesztési straté­giáját. Alkalmazott kutatásai közvetlenül szolgálták a kiegyensúlyozott és fenntartható tér­szerkezet kialakítását és működtetését. Az intézet nyolc decentralizált kutatási egysége saját kutatási profilja mellett kiemelt feladat­ként kezelte a térségi sajátosságok elemzését.

2010-ben számottevő hangsúlyt kaptak a területi (regionális, agrár-, és vidékfejlesztési) politikák intézmény- és eszközrendszerének továbbfejlesztésével, a településhálózattal (határon átnyúló városrégiók), a 2010-es magyar EU-elnökséggel (területi kohézió, Duna-stratégia), a gazdasági válság területi következményeivel (munkaerőpiac, újraiparosítás, pénzpiacok, üzleti szolgáltatások), a fenntartható fejlesztéssel (zöld gazdaság) kapcsolatos kutatások, továbbá a nyugat-balkáni országok regionális vizsgálata is.

Az intézet területpolitikai döntési centrumokkal kiépített másfél évtizedes tartalmas és kölcsönös elégedettséget kiváltó együttműködésében alapvető változások következtek be 2010-ben. A területpolitikai döntések tudományos megalapozása iránti érdeklődés visszaesett, veszélybe került az innovációs lánc fenntartása. A gazdasági szférával meglévő folyamatos együttműködés mellett új szereplőként jelent meg az IBM, amely gazdasági döntéseinek területi megalapozásához igényelt folyamatosan elemzéseket.

A 2010. évben is komoly feladatot jelentett a felsőoktatási tevékenység, az RKK negyvennyolc kutatója – köztük tizenhárom egyetemi tanár – vezetett, ill. témafelelősként támogatott doktori, mester- és alapképzéseket.

Az intézet húsz nemzetközi, harminc tudományos és öt kulturális rendezvény szervezését tervezte. A 2010. év a nemzetközi események és kapcsolatok terén kiemelkedő fontossággal bírt.

Az RKK hosszabb ideje nagy hangsúlyt fektet a tudományos és szakmai elismerések megszerzésére, melynek eredményeképpen a beszámolás évében 10 kitüntetéssel gyarapodott.

  

A területfejlesztés körüli bizonytalanságra számtalan jel utal ma Magyarországon. A rendszerváltozás óta e feladatok megoldására nem sikerült stabil államigazgatási kereteket kialakítani. Az eltelt húsz év alatt már a tizedik központi államigazgatási szerv kapta feladatul e tevékenységet. A központi szint ciklusonkénti átszervezése bizalmat­lanságot szül, gyengíti a magyar területpolitika európai presztízsét. A területfejlesztés olyan komplex feladat, amelynek megoldása tárcákon átívelő szabályozási és szervezési tennivalókat jelent. A központi irányításról alkotott kép másik eleme elvi kérdésnek tekinthető. Ez a szempont az eddig érvényes struktúrák kialakításában nem figyelhető meg. Erős régiók gyengébb központi kormányzati pozíciókat, gyenge régiók erőteljes központi irányítási centrumot igényelnek. Ma Magyarországon egyik modell sem érvényesül.

A kutatás a hazai intézményrendszer működési tapasztalatai és a nemzetközi összehasonlító elemzések alapján javaslatokat dolgozott ki a kormányzat számára, hogyan lehetne a fejlesztéspolitikai irányítási rendszert hatékonyabbá és integráltabbá tenni. A javasolt kormányzási modell lényege az integrált stratégiai megközelítés, a szervezeti koncentráció és a decentralizáció. Ezek az irányok olvashatóak ki az Európai Unió utóbbi időszakban született fejlesztéspolitikai dokumentumaiból is (Zöld könyv a területi kohézióról, Barca-jelentés, Európa 2020, ötödik kohéziós jelentés). A területi megközelítés/szemlélet sajátos, így irányítása sem hagyományos ágazati irányítási feladat. A területi szemléletnek egyrészt be kell integrálódnia minden központi politikába, másrészt a specifikus területfejlesztési, felzárkóztatási feladatokat is el kell látni. Ezért a területfejlesztés központi irányítása sem egy a hagyományos ágazatok közül, mert nem csupán a saját területfejlesztési feladatokat végzi, hanem mint horizontális politika koordinációs szerepkört is betölt. E kettős funkciót a nemzetközi tapasztalatok alapján elvégezheti egy kiemelt jogállású önálló tárca vagy hivatal.

A területfejlesztés eddigi kormányzati szervezeti megoldásai nem csak azért nem voltak hatékonyak, mert nem voltak stabilak, hanem azért sem, mert hagyományosan gyenge pozíciójú tárcák portfoliójába integrálódtak. Amennyiben a területfejlesztés beintegrálódik egy ágazati tárcába, akkor e koordinatív funkcióját jó esetben is csak a minisztériumon belül képes ellátni. Éppen ezért hatékonyabb megoldásnak tűnik, ha a területi koordináció és kohéziós politika valamilyen csúcstárca keretei között jelenik meg.

A központi kormányzati modell kialakításakor a területi szintekkel való összekapcsolás mikéntje is nagy jelentőségű. A központi és területi szintek összekapcsolásakor olyan szervezeti megoldást kell találni, ahol a stratégiai-fejlesztési kormányzásért felelős központ feladatkörében egyszerre valósítja meg a hazai és az európai forrásokkal megvalósuló stratégiai tervezés és forrásfelhasználás területi koordinációját. Ez a kormányzati központi szervezet kell, hogy irányítsa az integrált fejlesztési (a területfejlesztési intézményrendszert, az irányító hatóságokat és a közreműködő szervezeteket is magában foglaló) területi menedzserhálózatot, vagyis ebben megszűnik az ágazati minisztériumok irányítása és a szervezetrendszer elkülönülése.

Az irányítási rendszer kialakításában mindig mérlegelendő szempont a hatáskörök térbeli megosztása a különböző irányítási szintek között. Különösen a területfejlesztési politika esetében evidenciának tűnik, hogy a területi szereplők kulcsszerepet töltenek be, de nem csak a végrehajtásban, hanem a stratégiai tervezésben is, sőt akár a forráselosztásban is. Ma már előfordul, hogy számszerűsíteni is igyekeznek a decentralizált kormányzásból származó fejlesztéspolitikai előnyöket. A decentralizáció és centralizáció arányának helyes kialakítása mellett a modellezésnek dönteni kell a léptékről és szervezeti formáról is. Az alkalmas területi szint, illetve szereplő kiválasztása során mérlegelni kell, hogy a feladatkörből mi telepíthető önkormányzati, képviseleti keretekbe, milyen funkciókat kíván az állam dekoncentrált szervezeti formában megszervezni, és azt is, hogy milyen területi léptékben és hány szinten épül ki a szervezet és a funkció. A decentralizált megoldások előnye a szereplők közvetlen érintettsége, helyi tudása, forrásmozgósító ereje, komplex területi szemléletmódja, a döntések nagyobb legitimációja, nyitottsága. Ugyanakkor az is tény, hogy a centralizált megoldások egyik előnye az egyenlő mértékben érvényesülő méltányosság, a területi kiegyenlítés szempontjának érvényesítése a területi szereplők „önzésével” szemben. Az uniós virágzását élő ún. place-based politika, tehát a szakpolitikák területi alapú formálása kikerülhetetlenné teszi a területi szereplők érdemi bekapcsolását.

Természetesen a területfejlesztési politika szervezeti megoldásai és irányítási eszközei nem szakadhatnak el a teljes állami, közpolitikai intézményrendszer sajátosságaitól, ezért alapvető feladat a közigazgatási reform függvényében dönteni a fejlesztéspolitika területi szintjének modelljéről. Mindenesetre az eddigi hazai és a nemzetközi tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a nagyrégiós lépték fejlesztéspolitikai előnyei egyértelműek.

Az intézet évek óta segíti a kormányzatot az uniós kohéziós politikához kapcsolódó szakértői véleményekkel, amelyek esetenként nem pusztán háttértanulmányok készítésével, hanem szakértői tanácskozásokon, munkacsoportokban való részvételben testesültek meg. A magyar uniós elnökségre készülve került sor különböző uniós kohéziós politikai dokumentumok előkészítésére. Az ún. Territorial State and Perspectives of the EU c. dokumentum több fejezetéhez készültek előtanulmányok, azt követően pedig a Territorial Agenda szövegezéséhez kapcsolódott az RKK. Külön szakértői elemzés taglalta az uniós kohéziós politika jövőjéhez, illetve az Európa 2020 dokumentumhoz való magyar viszonyulás kérdéseit. Fontos eredményként könyvelhető el annak kimutatása, hogy a Magyarország kohéziós támogatását fenyegető legnagyobb veszély a támogatások tagországok közötti elosztásának módszerében rejlik. A 2007–2013 programozási időszakban az új tagállamok strukturális és kohéziós támogatásukat nem az 1999-ben elfogadott Berlini formula alapján kapják, hanem a GDP-arányos „abszorpciós kapacitás” alapján. A GDP nagyságát pedig az új programozási időszak előtti utolsó olyan 2-3 év adatai alapján állapítják meg, amelyekről már végleges statisztikai adatok állnak rendelkezésre. Magyarország GDP-je 2008–2009-ben együtt mintegy 8 százalékkal esett vissza, amit 2010–2011-ben még nem sikerül növekedéssel kiegyenlíteni. A módszer változatlansága esetén tehát Magyarország a 2013 utáni időszakban mintegy 7 százalékkal kevesebb strukturális és kohéziós támogatásra lenne jogosult, mint most, ami mintegy 1,6 milliárd euró elvesztését jelentené. A kutatás keretében bemutatásra kerültek az 5. kohéziós jelentés legfontosabb megállapításai is.

A kutatás a zöld gazdaság területi vonatkozásainak elemzésekor alapvetően a fenntarthatóság szemléleti körből kiinduló stratégiai cselekvési logika mentén vizsgálta a gazdaságfejlesztés területi vonatkozásait. A koncepció szerint a zöld gazdaság valójában a gazdaság „zöld” ágazatfejlesztési folyamatain keresztül történő „kizöldítése”, a fenntartható ipar és a kapcsolódó vállalkozói környezet ösztönzésével a gazdaság élénkítése, új munkahelyek teremtése és az ipar környezetromboló hatásainak minimalizálása, egy olyan alacsony környezetterhelésű gazdaság kiépítése, ami a munkahelyek megteremtése mellett biztosítja az ökoszisztéma hosszú távú működését. A hazai zöld gazdaságot kialakítani szándékozó törekvések területi szempontú vonatkozásainak vizsgálata a zöld szektorokon keresztül valósult meg (takarékos építőipar, megújuló energiagazdálkodás, fenntartható közlekedés és mezőgazdaság, vízgazdálkodás, környezeti infrastruktúra), ugyanakkor a fentiek alapján, a területfejlesztés horizontális természetéből adódóan a folyamatok együttes szintézise integrált szemléletben történt. Az integrált „zöld” területfejlesztés átfogó célja a biológiai sokféleség védelme, az agrárgazdaság, a vidéki gazdaságok fejlesztése, valamint a szociálpolitika szempontjainak együttes figyelembevétele, továbbá a természeti és kulturális (hagyományos) lehetőségek kihasználása annak érdekében, hogy a vidék megtartó ereje, egyben a foglalkoztatás is növekedjen, és a helyi környezeti szempontokat is kielégítő gazdaság jöjjön létre (ökológiai agráripar). Mindezeket összhangba kell hozni a megújuló energiák elterjesztését, az agrárium fejlődését és a természeti, kulturális értékek védelmét célzó ágazatpolitikai intézkedésekkel.

A megújuló energiaforrások arányának növelése a fenntartható fejlődést is elősegíti, továbbá a magas energiaimport-függőség csökkenésével az energiabiztonságot is növeli. Ugyanakkor a megújuló energia felhasználásával szemben fontos elvárás, hogy rövid és hosszú távon egyaránt gazdaságilag versenyképes legyen a nem megújuló energiaforrásokkal szemben is.

A kutatás egyik fő eredménye annak megállapítása, hogy a mezőgazdaság más ágazatokhoz való szoros kapcsolódása miatt a zöld gazdaságfejlesztés katalizátora lehet Magyarországon. A zöld agrárfejlesztés a más szektorokra gyakorolt multiplikátor hatása mellett kedvező folyamatokat indukálhat a környezetvédelemben és a vidéki társadalomban is. Ezeknek az egyik legfontosabb színterei lehetnek a tanyák, hiszen azok kitűnő lehetőséget nyújthatnának a zöld gazdálkodás megvalósítására. Itt a hatás nem csupán az egyes lokális pontokon, hanem települési és térségi szinteken is megmutatkozna, hiszen a tanyák – nagy számukból fakadóan – hozzájárulhatnának az egyes vidéki zónák megújulásához, népességmegtartásához és fejlődéséhez is. A zöld gazdaság agrárágazatát érintően: a Duna–Tisza köze homokos talajú tájain, Békés megye déli, jelentős számú kistermelő által művelt területein, a Jászságban a versenyképes családi gazdasági modell támogatása lenne célszerű, melynek fő iránya a biogazdálkodás keretei között termelt zöldség-gyümölcs, valamint a legeltetéses állattartás lehetne. Ez utóbbi tevékenység a természetvédelmi érdekeket is szolgálja, gondoljunk csak a Kiskunsági vagy a Körös–Maros Nemzeti Park gyepterületeire. Az energetikai kihívásokat tekintve a magyar mezőgazdaság két módon érintett: egyrészt javítani kell a termelés energiahatékonyságát – ez azért is fontos, mert a WTO tárgyalások agrárkereskedelmi liberalizációra irányuló törekvéseinek megvalósulása esetén versenyképesebbé teheti a magyar árukat, – másrészt a biomassza energetikai célú felhasználásával az ország energiaimport-függőségét lehet csökkenteni, a mezőgazdasági termékek piacát stabilizálni, az agrárium jövedelmezőségét emelni, valamint új vidéki munkahelyeket teremteni.

A vizsgálat külön kitért arra, hogy a zöld gazdaság elméleti alapjai hogyan érvényesülnek a helyi szintű területfejlesztési politikákban (integrált városfejlesztés). A gazdasági növekedés és a környezeti fenntarthatóság közötti egyensúly megléte alapvetően kihat a lakosság jólétére, életminőségének javulására, valamint a városi terek környezeti biztonságára is. Annak érdekében, hogy a gazdaság prosperitásának biztosítása mellett városaink élhetősége ne kerüljön veszélybe, új stratégiai és koncepcionális elemek bevezetése szükséges. Ezért a fenntartható városfejlesztési politikáknak fel kell vállalniuk a gazdaságba ágyazható környezetorientált irányelveket, amelyek alapján megteremthető az optimális környezetgazdálkodás lehetősége.

A városrégiók problematikájának kutatására az INNOTÁRS (NKTH) keretében művelt „Határtalan várostérségek a Kárpát-medencében” projekt éves feladatai keretében nyílt lehetőség. A 2010. évi munkafázisban a hazai városrégiók területi lehatárolásának két – Magyarországon kevéssé használt – módszerének alkalmazására került sor (területi autokorreláció, gravitációs modell). A III. munkacsomag lezárásaként megtörtént annak becslése, hogy a hazai várostérségek mennyiben járulnak hozzá a nemzeti össztermékhez (GDP), illetve mennyiben változott súlyuk az 1990-es évek közepéhez képest. Az eredmény részben meglepő lett: a vidéki várostérségek hozzájárulása a nemzeti érték termeléséhez nem nőtt, de a szuburbanizációs jelenség hatása kimutatható volt, mert a nem centrumtelepülések súlya emelkedett, ami a népesség, a munkahelyek és vállalkozások relokációjának az eredménye.

A határon átnyúló várostérségek kutatása a korábbi hasonló tematikájú vizsgálatokhoz képest új eredményeket hozott:

–     A városrégiók munkaerőpiacán belül az együttműködés erősödik, ez alól a magyar munkaerő romániai munkavállalása a kivétel, elsősorban a bérszínvonal különbségei okán;

–     A várostérségek ingatlanpiaca egységesül, a külföldi lakó- és ipariingatlan-fejlesztők szerepe markánsabbá vált az elmúlt években;

–     Az áramlások szűk keresztmetszeteinek felszámolása megindult, a szükséges fejlesztési programokat a két oldalon a partnerek egyeztették, a tervpályázatok futnak, de a tényleges fejlesztések időtávja ma még nem látható;

–     A globális válság az együttműködés mennyiségi mutatóit visszavetette, de egyúttal ráébresztette a feleket a szorosabb, integráltabb kooperáció fontosságára;

–     A fejlődés súlypontja az intézményi és személyes síkról egyre inkább áthelyeződik az üzleti életre és a személyi szolgáltatások piacaira, ahol az eredmények sokkal jobban mérhetők;

–     A várostérség nagyságrendjétől függően, de minden esetben sikerült azonosítani a kulcsszereplők egy-egy jól definiálható körét, akik, mintegy katalizátorai a kapcsolatok fejlődésének.

A gazdasági válság időszaka alatt az Európai Unió amúgy is sérülékenyebb gazdaságú tagállamai (Kelet-Közép-Európa országai, balti államok, mediterrán országok) jelentősebb visszaesést szenvedtek el mind az ipari kibocsátás, mind a foglalkoztatás tekintetében. Magyarországról – közvetlen versenytársaival összehasonlítva – elmondható, hogy nemcsak a válságfolyamatok érintették mélyen a hazai ipart, hanem a lendületes kilábalás esélye is kérdéses. Hazánkban a válság jelei először az exportorientált vállalkozások körzetében – a fejlettebb vidéki térségekben – jelentek meg, majd a válságfolyamatok általánossá válásával egyre inkább a kisebb teljesítményű régiók recessziója erősödött, amelyek feltehetően a válság elmúltával sem lesznek képesek megújulni, átmeneti leépítés helyett bezárások valószínűsíthetők. Mindazonáltal a korábban uralkodó megyei-regionális fejlődési pályák módosulása az ipar ezredfordulóra megszilárdult térszerkezetét alapvetően nem változtatta meg, így a némileg oldódó területi egyenlőtlenségek a majdani visszarendeződés hatására várhatóan újratermelődnek. A multinacionális cégek dominanciáját ellensúlyozandó és a gazdaság duális jellegét oldandó a releváns fejlesztési politikák számára megfogalmazott javaslatok három hangsúlyos kérdése:

–     a gazdasági szereplők térségi szerveződését és a koordinációhoz szükséges intézményi háttér megteremtését célzó intézkedések;

–     új iparpolitika megteremtésének szükségessége, amely a nagy értékű ipari bázisokhoz kapcsolja a felsőoktatást, a szakképzést, a kutatást és fejlesztést, továbbá a magyar közép- és kisvállalatok bedolgozói és alvállalkozói kapacitásait, ezzel egyben bővítve a minőségi foglalkoztatást;

–     az ágazati és a területi tervezés és a vonatkozó dokumentációk összhangjának megteremtése.

Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) 3–4. (vidékfejlesztési) tengelyeinek értékelése számos összefüggést tárt fel, amelyek arra mutatnak rá, hogy

–     a LEADER-csoportok közbeiktatásával végzett, elvben decentralizált döntéshozatal és kérelemkezelés tűrhetetlen mértékű késedelmet okozott, olyannyira, hogy megingott a programba vetett bizalom mind a szereplők, mind a potenciális pályázók körében. Ennek legfőbb oka az „agyonkontrollált decentralizáció”, vagyis a LEADER akciócsoportokhoz delegált döntési jogkörök megkurtítása és a kérelemkezelés túlzó ellenőrzése;

–     az eljárásrendi problémák – amellett, hogy a 3–4. tengely intézkedései esetében előleg sem folyósítható – semlegesítik az előnyöket, amelyeket az ÚMVP vonatkozó jogcímei ígértek, ezért megfontolandó legalább a vállalkozásfejlesztés egységes kezelése az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) Gazdaságfejlesztési Operatív Programján belül. Ez egyben a lehatárolással kapcsolatos problémákat is megszüntetné.

Hiába az egyes intézkedések területi kiegyenlítő hatása, az ÚMVP vidékfejlesztési intézkedéseinek többségét érintő eljárásrendi problémák, az ÚMFT-vel való koordináció hiánya, továbbá a fejlesztési források volumenének csekély volta a hátrányok növekedésével, a leszakadás erősödésével fenyeget a vidéki térségekben.

Az AGGLONET, magyar–szlovák agglomeráció Pozsony környékén című kutatás az RKK vezetésével, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet, valamint 3-3 magyar és szlovák önkormányzat együttműködésében valósult meg. A munka középpontjában a Pozsony határon átnyúló, illetve Csallóköz – többségében magyar lakta – területeire kiterjedő szuburbanizáció hatásainak feltárása, és ennek lehetséges kezelési módjai álltak.

Más szuburbanizációs vizsgálatokhoz képest Pozsony esetében a kutatás egyediségét az adta, hogy a szlovák fővárosból kiköltözők – mintegy 80%-ban szlovák nemzetiségű családok – a magyar többségű Csallóközben (Szlovákiában), valamint az államhatár magyar oldalán telepednek meg. Tehát mindegyik esetben magyar etnikai közegben. Különösen a vizsgált jelenség magyarországi vonatkozása jelentett újdonságot, mivel a szlovák állampolgárok nagyszámú letelepedése az utóbbi négy évben indult meg. Ugyanakkor sok hasonló probléma azonosítható a határ mindkét oldalán, ezért ezeket a területeket együtt vizsgálták a kutatók. Munkájuk célja volt, hogy felderítsék azokat a részben ismert, részben rejtett, avagy lehetséges problémákat és előnyöket, amelyekkel a céltelepülések önkormányzatai, közszolgáltatói, lakossága és civil szervezetei találkoznak a letelepülő népességgel kapcsolatban. További célként határozták meg, hogy a problémák kezeléséhez, a lehetőségek kihasználásához a szakértő kutatók konkrét segítséget is nyújtsanak. Ezért a munkába a tudomány művelői mellett bevontak hat érintett önkormányzatot (ebből öt befogadó település, egy pedig – Pozsony városrészeként – kibocsátó).

Gyakorlati céljaik megvalósítását egy hálózatépítési folyamat szolgálta. Workshopjaikra a partnerek mellett az adott téma (hatósági ügyek, közszolgáltatások, közlekedés, oktatás, egészségügy, gazdaság, etnikai kérdések stb.) magyar és szlovák gyakorlati szakembereit is meghívták. A kidolgozott együttműködési megállapodást a projekt zárására a hat partner önkormányzat aláírta. A létrehozott AGGLONET szervezet nyitott további önkormányzatok és közszolgáltatók csatlakozása felé. Célja, hogy a feltárt problémák megoldására fejlesztési projekteket valósítson meg.

A kutatás legfontosabb megállapítása, hogy a szlovák családok kiköltözése kapcsán szlovák oldalon elsősorban a nyelvi és kulturális problémák áthidalása jelent kérdést, míg magyar oldalon ezeket a különbségeket a kiköltözők természetesnek fogják fel. A magyarországi településeken a nyelvi problémák áthidalása egyelőre megoldott, nagyobb gondot jelent azonban az idegen állampolgárok hatósági, közszolgáltatási kérdéseinek megoldása. A jövőben a településeken növekvő arányuk – amely jelenleg 10 és 25% között mozog – politikai, társadalmi kérdéseket is felvet. Ugyanakkor látni kell, hogy Pozsony fejlődéséből a kedvező térszerkezeti, földrajzi adottságoknak köszönhetően a magyar oldal is jelentős előnyöket élvez, mivel a lakossági kiköltözés mellett megindult a gazdasági szereplők kiáramlása is. Középtávon ez a térség Pozsony határon átnyúló agglomerációjához tartozhat, és része lehet egy Bécs központtal fejlődő transznacionális régiónak. A kutatómunka ennek a nem túl gyakori térbeli jelenségnek a további vizsgálatát is megalapozta.

Az eredmények magyar és szlovák nyelven is kötetben kerültek publikálásra. A projekt gyakorlati üzeneteit az egyes vizsgált közszolgáltatásokhoz (igazgatás, oktatás, egészségügy, tömegközlekedés) kapcsolódóan szintén két nyelven, rövid füzetben foglalták össze. Az eseményeket és a teljes kutatómunkát mindkét nemzet oldaláról kiemelt figyelemmel kísérte az írott és elektronikus sajtó, emellett valamennyi projektrendezvényen képviseltette magát Magyarország szlovákiai nagykövetsége. A nyitó és a záró rendezvényen nagykövet úr személyesen is részt vett. A projekt jó alapokkal szolgál egy több országra kiterjedő hasonló határ menti szuburbanizációs folyamatok hatásait feltáró nemzetközi projekt indításához is.

Ma már talán valamennyi döntéshozó számára is világos, hogy a növekedési problémák egyik legfontosabb magyarázata éppen a munkapiac zavaraiban rejlik. A stagnáló foglalkoztatásban részben a munkaerő-keresletet és -kínálatot érintő gazdaságpolitikai, foglalkoztatáspolitikai intézkedések is felelősek. A pozitív változásokhoz a foglalkoztatáspolitika, a gazdaságpolitika, az ágazati politikák, a fejlesztéspolitika szoros együttműködése szükséges.

A tanulmány áttekinti a hazai munkaerő-piaci folyamatok alakulását, mindenekelőtt a munkaerőpiac regionális egyenlőtlenségeit, és valamennyi régióról olyan elemzéseket mutat be, amelyek középpontjában a foglalkoztatási lehetőségek állnak. A tanulmány rámutat azokra az ágazatokra, amelyeknek fejlesztése, támogatása segítheti a regionális foglalkoztatási problémák oldását, amelyek megfelelően menedzselve kitörési pontok lehetnek a régió számára.

Elemzésre került a területfejlesztés és a foglalkoztatáspolitika közötti komplex kapcsolatrendszer, ez alapján a kutatók hangsúlyozták a fejlesztéspolitika és a foglalkoztatáspolitika közötti koordináció szükségességét, hiszen a területfejlesztés és a foglalkoztatás egymást kölcsönösen feltételező kategóriák. A foglalkoztatáspolitika centrális eszközeinek és intézményeinek hatásfoka annyiban korlátozott, hogy központi jellegéből adódóan kevésbé képes figyelembe venni a helyi adottságokat és mobilizálni a helyi erőforrásokat. A foglalkoztatáspolitika eredményessége ezért igényli, feltételezi a területfejlesztési politika, az ahhoz tartozó eszköz-, intézmény- és forrásrendszer támogatását. Ezért szükséges olyan intézményeket, eljárásrendeket kialakítani, amelyek segítségével a lokális szereplők bevonhatók a foglalkoztatáspolitikai rendszer alakításába.

Az aktivitás, a foglalkoztatás és a munkanélküliség területi mutatói jól tükrözik az egyes régiók átlagos gazdasági fejlettségét is. A centrum és a periféria gazdasági teljesítménye folyamatosan távolodik egymástól, a fővárost magában foglaló régión kívül az összes többi régió relatív teljesítménye csökken, következésképpen a területi egyenlőtlenségek egyre markánsabbak lesznek. Mindez azt jelenti, hogy nincs gazdasági értelemben felzárkózás, a „spillover”-hatás nem működik. Ez nyilvánvalóan lecsapódik a munkaerő-piaci mutatókban is. A fejlesztéspolitika regionális céljaiban Magyarországon az ezredfordulótól megjelenő klaszterorientált gazdaságfejlesztési szemlélet az uralkodó. A stratégiák felismerik, hogy a külföldi működőtőke-beruházásokra alapuló növekedés nem képes megoldani a régiók lemaradását. A versenyképes klaszterek kialakítása a belső erőforrások mozgósításával valósít meg hosszú távú szerkezetváltást, amelynek eredményeként a regionális gazdaságba integrálódott, a delokalizáció veszélyének kevésbé kitett állások jönnek létre. Ennek lehetősége különösen jó az innovatív iparágak multiplikátor-hatásaként létrejövő vállalkozásokban; a foglalkoztatás közvetlen forrásai elsősorban az üzleti szolgáltatások lesznek, amelyek terjedését azonban a tudástermelés és az innovatív ipar teszik lehetővé.

A feladat tehát kettős: egyrészt megtalálni a (kevés számú) húzóágazatot, és ezek hatékony fejlesztését megvalósítva elérni a régió gazdaságának fejlődését, a foglalkoztatás (multiplikatív) növelését. Másrészt sok apróbb lehetőséget, elsősorban kis- vagy mikrotérségi szempontoknak megfelelő innovatív foglalkoztatási projektet támogatni (a szociális gazdaságtól a szociális földprogramon át a helyi termékek feldolgozásáig), valamint megtalálni a régió egyéb adottságaihoz igazodó specializációt (hol a turizmusban, hol a feldolgozóiparban, hol a kulturális iparban).

A Balkán évszázadok óta a magyar politikai cselekvés és tudományos kutatás érdeklődésének homlokterében áll. A történetileg változó magyar hatalmi törekvések jóval megelőzték a modern tudományok kialakulását. A modernizáció időszakában a magyar tudomány politikai célmeghatározóvá vált a Balkánnal kapcsolatban.

Jugoszlávia széthullása a regionális egyenlőtlenségeket új dimenzióba helyezte. A korábbi régiók államosodása területi változásokhoz vezetett. Az új országokon belüli kisebb térségek között megmutatkozó különbségek szemmel láthatóbbakká váltak. Komoly gondok mutatkoztak az állami berendezkedés következtében is. Az új államalakulatok szervezésének kezdeti idő-szakában a területi szempontok értelemszerűen háttérbe szorultak. A régióból állammá alakulás nem tekinthető a szokványos területszervezés gyakorlatának. E tapasztalatokban híján lévő társadalmi gyakorlat következményei érzékelhetőek az új nyugat-balkáni államok fejlődési pályájának alakulásán. Az új országok államszervezési prioritásai között szerepel ugyan a területi különbségek mérséklésének az igénye, az új állami identitás megteremtésének a garantálását szolgáló intézmény- és eszközrendszerre összpontosító állami politikák azonban ezt a szempontot kevésbé érvényesítették.

Ma a balkáni térség stabilizálásának kérdései állnak a nemzetközi politikai gondolkodás, tervezés és cselekvés homlokterében. Az utóbbi másfél évtizedben számtalan politikai dokumentum foglalkozott a Nyugat-Balkán békés fejlődésének céljaival, eszközeivel és intézményeivel. Jelentős anyagi ráfordítások jelzik e politika fontosságát. Több nyugat-balkáni állam európai uniós tagságát sok uniós tagállam támogatja. Az új államok fejlesztési stratégiájában az EU-csatlakozás prioritást élvez. A korábbi évtizedekben megmutatkozó területi differenciák növekedésének lehetünk tanúi. Az egyes régiók közötti korábbi tízszeres különbségek mára növekedést mutatnak. A Balkán fejlődésének egyik kulcseleme – a békés politikai fejlődés mellett – a kohézió erősítése, a strukturális politika hatékony alkalmazása lehet.

A Régiók Európája sorozatban megjelent, a nemzetközi irodalomban is hiánypótlónak számító kötet a Nyugat-Balkán országainak területi sajátosságait mutatja be. Összegzi a térség átalakulásának különböző korszakait, értékeli a regionális különbségek hatásait, áttekinti a térség fejlődésének perspektíváit.

Az intézet alapelve, hogy a szilárd tudományos alapokon álló régió- és településfejlesztés az európai versenyképesség és a gazdasági gyarapodás záloga. Ennek érdekében az RKK nagy hangsúlyt helyez a kutatási eredmények disszeminációjára és megvitatására mind a szélesebb értelemben vett szakmai, mind a civil közélet szereplőivel. A párbeszéd konkrét keretéül és fórumául szolgáló események közül 2010-ben az alábbiak emelendők ki. Az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat részeként: „Társadalomtudósok az értelmiség vándorlásáról”, „Teret adó miliő”. A vidéken élő társadalommal: „Párbeszéd a vidékért”, „Vidékfejlesztők napja”, „Tanyakollégium”. Nagyobb nyilvános érdeklődés övezte könyvbemutatók: „Dél-Alföld” monográfia (kötetbemutató sorozat 10 helyszínen), a „Világváros Budapest két századfordulón” (3 alkalom), „Kirekesztve. Falusi gettók az ország peremén”. Az intézet felsőoktatási tevékenysége nem merül ki a hagyományos oktatási és témavezetői kötelezettségek teljesítésével: a kutatók éjszakája, a szabadegyetemi és szakkollégiumi programsorozatok, valamint területfejlesztési nyári egyetem hozták közelebb az érdeklődő hazai és határon túli fiatalokat a tudományhoz. A kétirányú kapcsolat másik oldalát jelenti, hogy az RKK alapkutatásai, pályázati és tanácsadói tevékenysége alapvetően támaszkodik a térségi szakemberek és lakosság véleményére, javaslataira. A projektek közül ki kell emelni az ÚMFT TÁMOP-programjait (A regionális tudomány társadalmasítása, Közösség–Tudás–Könyvtár), amelyek kifejezett célja a szélesebb közönség elérése, valamint a horvát és szerb EU-csatlakozást előkészítő IPA-programok ún. stakeholder rendezvényeit. Szélesebb érdeklődést váltott ki továbbá az RKK vezető kutatóinak részvétele rádiós és televíziós vitaműsorokban (MTV Ma reggel, MR1 Kossuth Anyanyelve magyar, Jelenlét).

Az intézet területpolitikai döntési centrumokkal kiépített másfél évtizedes tartalmas és kölcsönös elégedettséget kiváltó együttműködésében 2010-ben alapvető változások következtek be. A területfejlesztés kormányzati intézményi szerkezete nem alakult ki, a területpolitikai döntések tudományos megalapozása iránt nem mutatkozott érdeklődés. Veszélybe került a magyar regionális tudomány nemzetközileg is elismert teljesítménye, a kutatás–fejlesztés–versenyképes területpolitikai alkalmazás innovációs lánc fenntartása.

A területfejlesztési kutatások másik fontos partneri körével, a települési és területi önkormányzatokkal fennálló kapcsolatok intenzitásában is visszaesés érezhető. Szemmel látható a forráshiányos önkormányzatok érdektelensége fejlesztési koncepcióik tudományos megalapozásában. Az uniós támogatások elnyeréséért folyó küzdelemben a helyi erőforrások optimális összehangolásának és hasznosításának tudatos tervezését és programozását pályázatírással helyettesítik.

A felsőoktatási kapcsolatrendszert illetően is új jelenségeknek lehettünk tanúi. Egyrészt érezhető a vidéki főiskolák szívó hatása az intézet néhány osztályának kutatói állományára. A kvalifikációs gondokkal küszködő főiskolák kedvezőbb bérajánlataikkal (és moderáltabb követelményrendszerükkel) az elmúlt három évben hét minősített kutató távozását idézték elő. Másrészt nőtt annak az igénye, hogy egyetemekkel működtetett közös tanszékek a doktori képzésben erősítsék pozícióikat. A Széchenyi István Egyetemmel és a Debreceni Egyetemmel szélesedett ily módon az együttműködés. Az intézet egyetemi képzésben elfoglalt pozícióit erősítette két tudományos tanácsadó egyetemi tanárrá való kinevezése és egy főmunkatárs habilitációja.

A gazdasági szférával meglévő folyamatos együttműködés (Paksi Atomerőmű) mellett új szereplőként jelent meg az IBM Magyarország, amely gazdasági döntéseinek területi megalapozásához igényel folyamatosan elemzéseket.

A 2010. év kiemelkedő nemzetközi eseménye a Regional Studies Association Regionális válaszok a globális változásokra című nemzetközi konferencia volt. A kongresszuson 50 országból 575 kutató és gyakorlati területfejlesztési szakember vett részt, 525 előadás hangzott el. A konferencia szervezője az MTA Regionális Kutatások Központja volt. Előadást tartott Dirk Ahner, az Európai Bizottság regionális politikai főigazgatója is. A konferencia eredményei a regionális tudomány fejlődése szempontjából az alábbiakban összegezhetők:

–        A magyar regionális tudomány, az MTA Regionális Kutatások Központja a nemzetközi tudományos élet elismert szereplőjévé vált. A konferencia tovább erősítette az intézet nemzetközi tekintélyét.

–        A konferencia tudományos programjából levont következtetések új erőforrást jelentenek a magyar regionális tudomány számára, jövőbeli kutatási irányok, programok, együttműködési hálózatok körvonalazódtak.

–        A fiatal kelet- és délkelet-európai regionális kutatóknak felajánlott konferenciatámogatás fontos szerepet játszott a Magyarországról kialakult kép kedvező alakításában.

–        A kelet-európai regionális tudomány eddig nem tapasztalt erőteljes jelenléte az MTA Regionális Kutatások Központja tudományszervező munkájának köszönhető. Ez is bizonyítéka annak, hogy az intézet a térség vezető tudományos intézményei közé került.

Az európai regionális folyamatok elemzésében új irányt nyitott Balkán-kutatások új partnerrel, az OECD LEED Local Econnomic Development Trento intézettel bővítették az RKK nemzetközi partnerhálózatát. Az együttműködés eredményei a Regionális átalakulás a Nyugat-Balkán országaiban c. kötetben mutatkoztak meg.

A kelet-közép-európai regionális kutatóhelyek együttműködését reprezentálta a hat műhely 20 képviselőjének részvételével szervezett konferencia a kelet-európai regionális változásokat bemutató eredményekről. Jelentős tudományos eredményt felmutató és nemzetközi visszhangot kiváltó együttműködés teljesedett ki a somorjai Fórum Társadalomtudományi Intézettel, valamint a kassai Šafarik Tudományegyetemmel.

Három IPA-pályázati (Instrument for Pre-accession Assistance) részvétel eredményeként biztató jelek mutatkoztak horvát és szerb kutatóhelyekkel való kapcsolatok fejlesztésében. A balkáni országokban megnőtt az érdeklődés a magyar területi kutatások iránt, az RKK modelljének alapos tanulmányozása figyelhető meg.

2010-ben az intézet kutatócsoportjai négy FP-7-es keretprogramban és hét egyéb nemzetközi együttműködésben vettek részt, hat konzorciális partnerrel folyamatos tárgyalások zajlottak új nemzetközi pályázatokban való közreműködésre. A folyó nemzetközi projektek keretében az intézet 12 alkalommal szervezett szemináriumokat, kerekasztal-beszélgetéseket, munkacsoporti üléseket több mint 100 fő külföldi résztvevő közreműködésével.

A nemzetközi programok szervezése jelentős feladatot adott az intézet közösségének. Mindennek következtében mára az RKK-ban kialakult a nemzetközi kapcsolatépítés professzionális bázisa. Szervezeti szempontból ez tekinthető a 2010. év meghatározó eredményének.

–        ESPON SEMIGRA: A projekt keretében a szelektív migrációs folyamat feltárása zajlik két magyar és három más országbeli mintaterületen.

–        Magyar–Román CBC CrisKör Environmental cadastre and ecological action plan of the Rivers Fehér-, Fekete- and Kettős-Körös: A projekt az érintett térségben bekövetkezett környezetre ható tevékenységek számbavételével és értékelésével foglalkozott, valamint a jövőbeli fenntartható környezethasználati és természetvédelmi metódusokra tesz javaslatot.

–        Magyar–szerb IPA InnoAxis projekt: A projekt célja a határnak két oldalán elterülő és hasonló adottságokkal és problémákkal rendelkező terület közös fejlesztési céljainak, stratégiai irányainak, valamint az ezekhez kapcsolható operatív programoknak a megalkotása.

–        Magyarország–Horvátország regionális turisztikai termék terve IPA határon átnyúló együttműködési program 2007–2013 Magyar–Horvát Regionális Turisztikai Termékterv Projekt: Az együttműködés egy közös, átfogó terv elkészítését célozza meg, amely a jövőbeni turisztikai és kulturális fejlesztési programok irányait jelöli ki. Kiemelkedő jelentőségét az adja, hogy ezt a terméktervet kell alapul vennie minden olyan jövőbeni projektnek, amelyet a Magyarország–Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Programból kívánnak a pályázók megfinanszíroztatni. A kutatók kialakítottak egy földrajzi információs rendszert (GIS) a turizmus közvetlen fejlesztéséhez.

–        Regionális egyetemek a nemzetek közötti tudásrégió létrehozói (UNIREG IMPULSE) IPA határon átnyúló együttműködési program 2007–2013: A projekt célja a „szolgáltató egyetemek” határon átnyúló összefogásának, tanácsadói, koordinációs és szervező tevékenységének a regionális fejlesztésekben való kamatoztatása. A projekt a vidékfejlesztés, az élménygazdaság és a környezetvédelem témái köré csoportosul, célterülete a horvát–magyar határ menti térség. A tanulmányok stratégiai ajánlásokat is tartalmaznak a régió fejlesztésére vonatkozóan. A projekt eredményeként a partnerek közös adat- és információbázist, valamint interaktív weboldalt alakítottak ki.

–        A regionális tudomány társadalmasítása (TÁMOP, 2010–2011): A projekt során az intézet előadás-sorozatokat, nemzetközi konferenciát szervezett, fejlesztette az intézeti honlapot, amelyek hozzájárultak a regionális tudomány eredményesebb disszeminációjához.

–        Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (2007–2013) félidei (mid-term) értékelése: Az értékelés célja volt, hogy a programvégrehajtás, az eredmények és a hatások vizsgálatán keresztül megalapozza a program esetleges kiigazítását, és inputokat szolgáltatott a soron következő stratégiai tervezési és programozási ciklus számára.

–        IQ-Net Paper on EU Cohesion Policy and the Implementation of the Lisbon Agenda: Lessons for EU2020: A Strathclyde Egyetemen működő Európai Politikai Kutatóközpont megbízásából három kiválasztott operatív programot részletesen elemeztek a kutatók, emellett vállalkoztak valamennyi uniós forrást felhasználó OP általános bemutatására is.

–        A HU–SK határ menti program támogatásával megvalósult AGGLONET projekt magyar és szlovák nyelven megjelent könyvvel zárult. A vizsgálat középpontjában a határon átnyúló pozsonyi szuburbanizáció állt.

–        Zárásához közeledik az NKTH támogatásával megvalósuló, két éves átfutási idejű NETINNOV projekt. A korábbi nyugat-dunántúli innovációs vizsgálatokat országos szintűvé szélesítő munka a felmérések kiértékelésénél, összegzésénél tart, amelyek az adott terület széles érdeklődésére számíthat, és kiindulópontja lehet későbbi nemzetközi együttműködéseknek.

–        A második évébe értek az osztrák–magyar határ menti együttműködési program által támogatott három, illetve négy év átfutási idejű ESPAN és IRIS projektek, valamint a Leonardo Program finanszírozásával megvalósuló E-Ruralnet. Az ESPAN célja egy osztrák–magyar határ menti megújuló energiastratégia, valamint a Nyugat-Dunántúl energiastratégiájának elkészítése.

–        Befejeződtek a fejlesztéspolitikáért és a területfejlesztésért felelős minisztérium (NFGM, NFM) megbízásából a Duna-stratégiához kapcsolódó vizsgálatok.

Barabas D, Mezei I, Hardi T, Koós B, Gallay M, Kandráčová V (szerk.): Geografické poznatky bez hraníc.: výber z mad'arských a slovenských príspevkov z fyzickej a humánnej geografie. Kosice: Univerzita Pvla Jozefa Safarika, 2010. 281 p. (ISBN: 978-80-7097-810-8).

Barta Gy, Beluszky P, Földi Zs, Kovács K (szerk.): A területi kutatások csomópontjai.
Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja, 2010. 531 p. (ISBN: 978-963-9899-32-2).

Barta Gy, Keresztély K, Sipos A (szerk.): A "világváros" Budapest két századfordulón. Budapest: Napvilág Kiadó, 2010. 373 p. (ISBN: 978-963-9697-72-0).

Gál Z: National financial centres with international aspirations IFC development in the CEE region. In: Regional Responses and Global Shifts: Actors, Institutions and Organisations: Regional Studies Association Annual International Conference 2010. Pécs, Magyarország, 2010.05.24-2010.05.26. Regional Studies Association, p. 62. (ISBN: 9781897721360).

Glatz F, Csatári B, T Gémes T(szerk.): A magyar tanyás vidékek.: (A kötet a II. Országos Vidék Fórum, Lajosmizse, 2009. június 3-4. előadásai és hozzászólásai alapján készült.) Lajosmizse, Magyarország, 2009.06.03-2009.06.04. MTA Történettudományi Intézet – MTA Társadalomkutató Központ, 2010. 143 p. (Párbeszéd a vidékért).

Hajdú Z (szerk.): Szubszidiaritás és regionalitás az egyház- és államszervezetben.
Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja, 2010. 147 p. (ISBN: 978-963-9899-25-4). Bibliogr. a lábjegyzetekben. A könyv a Szubszidiaritás és regionalitás az egyház- és államszervezetben című konferencia (Pécs, 2009. szept. 17.) szerkesztett előadásait tartalmazza.

Hardi T, Lados M, Tóth K (szerk.): Magyar-szlovák agglomeráció Pozsony környékén = Slovensko-maďarská aglomerácia v okolí Bratislavy. Győr; Somorja: MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet – Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2010. 223 p. (ISBN: 978-80-89249-43-5).

Horváth Gy, Hajdú Z (szerk.): Regionális átalakulási folyamatok a Nyugat-Balkán országaiban. Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja, 2010. 614 p. (Régiók Európája; 4.) (ISBN: 978-963-9899-35-3).

Kovács K, Cartwright A: Controlled Decentralisation.: Institution-Building and Regional Development in Hungary. Pécs: Centre for Regional Studies of Hungarian Academy of Sciences, (Discussion Papers, 78.) ISBN 978-963-9899-26-1, p. 58 (2010).

Kovács T: A paraszti gazdálkodás és társadalom átalakulása. Budapest: L'Harmattan, 2010. 256 p. (ISBN: 978-963-236-247-2).

Mészáros R, Nagy G, Nagy E, Boros L, Pál V: A globális gazdaság földrajzi dimenziói. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2010. 391 p. (Modern regionális tudomány szakkönyvtár). (ISBN: 978-963-05-8936-9).

Pálné Kovács I, Kutsar D (szerk.): Internationalisation of Social Sciences in Central and Eastern Europe.: The „Catching Up” – a Myth or a Strategy? London ; New York: Routledge, 2010. 234 p. (Routledge/European Sociological Association Studies in European Societies; 13.).

Szirmai V (szerk.): Közép-Dunántúl. Pécs ; Budapest: MTA Regionális Kutatások Központja – Dialóg Campus Kiadó, 2010. 503 p. (A Kárpát-medence régiói; 12.). (ISBN: 978-963-9899-31-5).

Váradi MM (szerk.): Esélyteremtők. Budapest: Vita, 2010. 247 p. (ISBN: 978-963-508-596-5).

Virág T: Kirekesztve.: Falusi gettók az ország peremén. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2010. 266 p. (ISBN: 978-963-05-2228-7).

Beluszky P, Sikos T T: Changing Village: Typology of Rural Settlements in Hungary at the Beginning of the Third Millennium. Pécs: Centre for Regional Studies of the Hungarian Academy of Sciences, (Discussion Papers, 66) p. 53, ISBN 978-963-9899-02-5 (2008).

Czirfusz M: Faktoranalízis, a látszatmegoldás. TÉR ÉS TÁRSADALOM 24:(1) pp. 37-49. (2010).

Czirfusz M, Szabó P: The nearest-neighbour analysis and its application. In: Kulcsár L, Kulcsár JL, Marosi L (szerk.). Regional Aspects of Social and Economic Restructuring in Eastern Europe: The Hungarian Case. Budapest: Hungarian Central Statistical Office, 2010. pp. 167-177. (ISBN: 978-963-235-293-0).

Duray B, Keveiné Bárány I: Tájdinamikai vizsgálatok – a tájhasználat-változás és regenerációs potenciál összefüggéseinek modellezése. In: Unger J (szerk.): Geoszférák 2009: A Szegedi Tudományegyetem Földtudományok Doktori Iskolájának eredményei. Szeged: SZTE TTIK Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport, 2010. pp. 99-149. (GeoLitera). (ISBN: 978-963-306-013-1).

Erdősi F: A klímavédelem eddigi mérlege és kilátásai. TÉR ÉS TÁRSADALOM 24:(1) pp. 1-14. (2010).

Faragó L: A tervezési rendszer korszerűsítésének indokai és szemléleti alapjai.
PÉNZÜGYI SZEMLE 55:(3) pp. 448-451. (2010).

Gál Z: Miért nem lett Budapest a kelet-közép-európai régió pénzügyi központja?: Budapest pénzintézeti szerepköre az ezredfordulón. In: Barta Gy, Keresztély K, Sipos A (szerk.). A "világváros" Budapest két századfordulón. Budapest: Napvilág Kiadó, 2010. pp. 137-165. (ISBN: 978-963-9697-72-0).

Gál Z: The role of research universities in regional innovation.: The case of Southern Transdanubia, Hungary. In: Longworth N, Osborne M (szerk.): Perspectives on Learning Cities and Regions: Policy Practice and Participation. Leicester: &, 2010. pp. 84-106. (ISBN: 978-1-86201-448-0). Kiadó: NIACE (National Institute of Adul Continuing Education)

Hamar A: Megújuló folytonosság.: Közfoglalkoztatás egy észak-alföldi kistérségben. ESÉLY 21:(1) pp. 65-78. (2010).

Horváth Gy: Inequalities in the Central and Eastern European research area.: Challenges of regional decentralisation. In: Pálné Kovács I, Kutsar D (szerk.) Internationalisation of Social Sciences in Central and Eastern Europe: The „Catching Up” – a Myth or a Strategy?. London ; New York: Routledge, 2010. pp. 115-129. (Routledge/European Sociological Association Studies in European Societies; 13.) (ISBN: 978-0-415-54823-6).

Horváth Gy: Regionalism in a unitary state.: The case of Hungary. In: Scully R, Wyn Jones R (szerk.) Europe, Regions and European Regionalism. London: Palgrave MacMillan, 2010. pp. 184-202. (Palgrave Studies in European Union Politics) (ISBN: 978-0-230-23178-8).

Horváth Gy: Ways and experiences of regional transition to market economy in Eastern and Central Europe.: The case of research area. In: Heimpold G (szerk.) 20 Jahre deutsche Einheit: Von der Transformation zur europäischen Integration. Halle: Institut für Wirtschaftsforschung, 2010. pp. 133-147. (ISBN: 978-3-941501-05-8).

Horváth Gy, Lelkes G: Területi kohézió a Kárpát-medencében: trendek és teendők [Regional cohesion in the Carpathian basin. Trends and tasks]. In: Bitskey B (szerk.) Határon túli magyarság a 21. században: Tanulmánykötet. Konferencia-sorozat a Sándor-palotában, 2006-2008. Budapest: Köztársasági Elnöki Hivatal, 2010. pp. 233-262. (ISBN: 978-963-06-8928-1).

Koós B: A gazdasági tevékenységek agglomerálódása egy vállalat-demográfiai modell tükrében. TÉR ÉS TÁRSADALOM 24:(1) pp. 51-64. (2010).

Kovács K: Social and administrative crises interlocking: the misery of rural peripheries in Hungary. EASTERN EUROPEAN COUNTRYSIDE 16: pp. 89-113. (2010).

Kovács K, Nagyrónai J, Nyakó M: Egy (kis-) iskolatörténet és tanulságai.
In: Lányi A, Farkas G (szerk.) Miért fenntarthatatlan, ami fenntartható?. Budapest: L'Harmattan, 2010. pp. 62-100. (Környezet és társadalom; XXI. századi forgatókönyvek). (ISBN: 978-963-236-322-6).

Lux G: Az ipar hagyományos terei: A régi ipari térségek. TÉR ÉS TÁRSADALOM (ISSN: 0237-7683) 23: (4) pp. 45-60. (2009).

Lux G: From industrial periphery to cultural capital?: Restructuring and institution-building in Pécs. In: Sucháček J, Petersen JJ (szerk.) Developments in Minor Cities: Institutions Matter. Ostrava:2010. pp. 103-126. (ISBN: 978-80-248-2213-6).

Maurel M-C, Póla P: L'émergence du développement local.: le cas de Bóly en Transdanubie méridionale. In: Halamska M, Maurel M-C (szerk.) Les acteurs locaux à l’épreuve du modéle européen LEADER: France – Hongrie – Pologne. Prague: 2010. pp. 149-184. Prague, CEFRES ; Varsovie, IRWiR PAN. (ISBN: 978-80-86311-22-7).

Pálné Kovács I: Equal status and different conditions of local governments in Hungary. In: Hoff W (szerk.) The Critique of Law: Independent Legal Studies. Warszawa: 2010. pp. 131-146. (Equality; III.). (ISBN: 978-83-61408-42-0).

Pálné Kovács I: Középszintű reform és/vagy területi léptékváltás. ÚJ MAGYAR KÖZIGAZGATÁS 3:(1) pp. 13-21. (2010)

Póla P: Problémák és dilemmák a magyarországi gazdasági kamarai rendszerben. In: Dobák M, Kardos J, Stausz P, Zachar PK (szerk.) Társadalmi és gazdasági érdekérvényesítés a XX. században. Budapest: L'Harmattan, 2010. pp. 239-253. (ISBN: 978-963-236-255-7).

Rácz K, Tóth M: Identitás, etnicitás, önszerveződés egy kisfalusi közösségben. In: Lányi A, Farkas G (szerk.) Miért fenntarthatatlan, ami fenntartható?. Budapest: L'Harmattan, 2010. pp. 101-126. (Környezet és társadalom;XXI. századi forgatókönyvek) (ISBN: 978-963-236-322-6).

Rechnitzer J: A régiók a magyar területi politikában. JOG – ÁLLAM – POLITIKA 2:(2) pp. 3-25. (2010).

Rechnitzer J, Smahó M: Cross-border co-operation of higher education institutions in Western Hungary. In: Langer J, Vlasic G, Alfirevic N (szerk.) Knowledge Region: Alps-Adriatic Challenges. Frankfurt am Main ; New York ; Berlin ; Bern ; Bruxelles ; New York ; Oxford ; Wien: Peter Lang Verlag, 2010. pp. 183-190. II. Actors and Cases. (ISBN: 978-3-631-58557-3 pb).

Romelić J, Nagy I, Bjeljac Ž: Degradation processes in rural borderline settlements in the region of Vršac Mountains. ZBORNIK RADOVA GEOGRAFSKI INSTITUT JOVAN CVIJIC 60:(1) pp. 1-15. (2010).

Sikos T T, Beluszky P: Classification of rural settlements in hungary at the beginning of the third millennium. SELYE E-STUDIES 2010:(1) pp. 1-22. (2010).

Smith A, Timár J: Uneven transformations: Space, economy and society 20 years after the collapse of state socialism. EUROPEAN URBAN AND REGIONAL STUDIES 17:(2) pp. 115-125. (2010). IF: 1.128*

Somlyódyné Pfeil E: Emerging local authority networks within the framework of local administration reform in Hungary. GEOGRAPHIA POLONICA (ISSN: 0016-7282) 82: (2) pp. 5-20. (2009).

Somlyódyné Pfeil E: Hungarian public service reform.: Multipurpose microregional associations. In: Swianiewicz P (szerk.) Territorial Consolidation Reforms in Europe.
Budapest: Local Government and Public Service Reform Initiative, Open Society Institute, 2010. pp. 255-264. (ISBN: 978-963-9719-16-3).

Timár J, G Fekete É: Fighting for recognition: feminist geography in East-Central Europe. GENDER PLACE AND CULTURE – THE JOURNAL OF FEMINIST GEOGRAPHY 17:(6) pp. 775-790. (2010). IF: 1.043*

Váradi MM: A közfoglalkoztatás útjai és útvesztői egy aprófalvas kistérségben. ESÉLY 21:(1) pp. 79-99. (2010).

Váradi MM: Az "Út a munkához" program hatásvizsgálatának eredményei.
In: Ferge Zs, Darvas Á (szerk.). Gyerekesélyek Magyarországon: A "Legyen jobb a gyermekeknek” Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottságának 2009. évi jelentése. Budapest: MTA GYEP Iroda, 2010. pp. 221-256.