A Homokhátság rezilienciájának növelése bioregionális tervezéssel (2024-2027)

A Homokhátság rezilienciájának növelése bioregionális tervezéssel (2024-2027)

Az utóbbi időben, nem utolsó sorban a koronavírus járvány folyományaként is, úgy Magyarországon mint azon túl megnövekedett az érdeklődés az alternatív élelmiszer-rendszerek iránt. Ezt az időszakot számos új kezdeményezés és a szakmai, illetve civil szervezetek közti szélesebb spektrumú együttműködés is jellemzi. A globális – ipari termelésen, drága technológiákon, környezeti szempontból káros, és a helyi társadalmi kontextusokra is negatívan ható gyakorlatokon, valamint az élelem feletti, néhány óriásvállalat kezében összpontosuló kontrollon alapuló – élelmiszer-rendszer által okozott problémák a széles nyilvánosság számára is napról napra világosabbak. Egyre többen vélekednek úgy, hogy fenntarthatóbb, stabilabb, valamint integráltabb rendszerekre van szükség, erősebb hálózatokkal, valamint az alulról jövő kezdeményezések nagyobb fokú koordináációjával. Mindez azt jelenti, hogy szükség van egy olyan integrált és integratív elméleti és tervezési rendszerre, amely képes lehet összeegyeztetni azt a sokféle gyakorlati erőfeszítést, problémameghatározást, politikai stratégiát és tudományos projektet, melyek az élelmiszer-rendszerek tervezése kapcsán felmerülnek. A hazánkban eddig kevéssé ismert bioregionális tervezésben rejlő lehetőségeket szeretnénk megismerni a projekt során.  

A 2024.01.01. – 2027.12.31. között 11 természet- és társadalomtudományok területéről érkező kutató részvételével zajló interdiszciplináris kutatásunk keretében egymással összefüggő célok mentén elemezzük a Duna-Tisza közi hátság (Homokhátság) területét. Elsőként potenciális biorégióként vizsgáljuk – ami röviden olyan ökorégiót jelent, amely szociokulturális egységként is értelmezhető. A bioregionális megközelítés keretként szolgál ahhoz, hogy: 

1. a természetet és társadalmat egységként ragadjuk meg, ezzel hozzájárulva viszonyaik fenntartható újjászervezéséhez; 
2. kialakulhasson egy olyan, helyhez kötődő identitás, ami hozzájárul a helyi közösség megerősítéséhez is az ökológiai válsággal szemben; 
3. ökológiailag megfelelő és társadalmilag beágyazott helyi élelmiszer-rendszert tervezzünk.
   

Kiindulópontunk, hogy a bioregionális megközelítés sajátosságainak köszönhetően hozzásegít a jelenleg is zajló, többrétű – ökológiai, társadalmi-gazdasági, politikai – válság komplex folyamatainak és a régióra gyakorolt hatásainak megértéséhez, emellett eszközöket is kidolgozhatunk általa, melyekkel a térség reziliensebbé tehető. Komplex vállalkozásunk bizonyítéka lehet annak, hogy a fenntartható átmenet bioregionális szellemű tervezésének számos előnye van a magyar kontextusban is. A Homokhátságot érintő kutatásunk Európa egy jelentős része számára is kulcsfontosságú tanulságokat tartogat, tekintve, hogy a régiót jelenleg is sújtó ökológiai folyamatok az elkövetkező években várhatóan térben kiterjednek. Nagy hangsúlyt fektetünk a bioregionális tervezés és az élelem-önrendelkezés kapcsolódásainak feltárására is. E területek explicit integrációjával arra számítunk, hogy új meglátásokat fogalmazhatunk meg a politika helyhez kötött természetét illetően.

„A Homokhátság rezilienciájának növelése bioregionális tervezéssel” című, 146599-es számú projekt az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, az FK_23 pályázati program finanszírozásában valósul meg.

Kutatási kérdés és módszertan: 

Kutatásunk sajátosságai jelentős részben abból fakadnak, hogy elemzési egységünkre potenciális biorégióként tekintünk. A probléma körülhatárolásánál kiindulópontként kezeljük a jelenleg zajló, többrétű válságot, különösen annak a legközvetlenebbül, egzisztenciálisan fenyegető rétegét, az ökológiai válságot, amelynek a Homokhátságot érintő hatásai széles körben ismertek. E hatásoknak, valamint azoknak a kutatásoknak az ismeretében, melyek

megmutatják, hogy kizárólag a rendszerszintű átalakulás hozhat tartós megoldást, elsődleges kérdésünk a következő: Az, hogy a területre biorégióként (vagy biorégiókként) tekintünk (illetve azzá alakítjuk), hogyan erősítheti rezilienciáját a jelenleg is zajló többrétű válság várható súlyosbodásával szemben? Azt feltételezzük, hogy ez a keretezés komoly potenciállal bír mind elméleti, mind gyakorlati szempontból. Bizonyítani kívánjuk, hogy az élelem-önrendelkezés a bioregionális tervezés velejárója, és ezen keresztül a helyi közösségek földdel (illetve általánosabban a természeti környezettel) való kapcsolata helyreállítható, illetve elmélyíthető. Mivel saját megközelítésünk a bioregionális tervezésben különös hangsúlyt fektet az érintett közösségek részvételére, azt is megmutathatjuk, hogy ettől nem tanácsos eltekinteni, épp ellenkezőleg: a közösség helyhez való kötődésének alapos vizsgálatán keresztül megérthetjük a (bio)regionalizmus politikai tartalmát, valamint biztosíthatjuk az átalakulás hosszú távú sikerességét is. 

A részvételi térképezés megalapozásához a kutatás első fázisában az érintettek feltérképezésével párhuzamosan összegyűjtjük a releváns  földrajzi, ökológiai, mezőgazdasági, tájtörténeti, társadalmi-gazdasági adatokat és térinformatikai szoftver (GIS) segítségével elemezzük azokat. A kutatás 2. és 3. fázisában három esettanulmány területen szakértőkkel (falu, város, külterület, periférikus és centrális elhelyezkedésű) félig strukturált és az élelem-önrendelkezés kulcsérintettjeivel (kiskerti élelmtermelők, kisléptékű gazdálkodók) életút interjúkat készítünk. Ebben a fázisban is alkalmazunk már részvételi módszereket (pl. részvételi térképezés, emancipatív társasjáték, művészeti projektek), de a kutatás 4. fázisában, a bioregionális élelmiszerrendszer-tervezésen keresztül kerülnek igazán előtérbe a részvételi módszerek. A biorégió(k) érintettekkel közös meghatározásához műhelymunkákkal és fókuszcsoportos beszélgetésekkel dolgozunk, míg a kiskerti élelemtermelők és a kisléptékű gazdálkodók számára permakultúra klubokkal, képzésekkel, műhelymunkákkal kívánjuk megkönnyíteni az ökológiai válsághoz és benne a klímaválsághoz való alkalmazkodást. Projektünk egyik erénye az alkalmazott emancipatorikus módszertan. Nem pusztán az eredményeink alkalmazásán keresztül szeretnénk változást elérni, de az egész kutatási folyamatot úgy terveztük meg, hogy növelje a tudatosságot, párbeszédet és cselekvést váltson ki az érintett közösségekben, valamint a projekt céljai elérésére együttműködésbe kovácsolja a sokféle érintett szereplőt. 

Résztvevők:

A kutatásunk erőssége a szokatlanul sokféle, interdiszciplináris kutatócsoportban rejlik. Tagjai garantálják az egyes kutatási feladatok kifogástalan szakmai végrehajtását, míg integratív keretünk a koherenciát biztosítja. A diszciplínák közti határok lebontása – ideértve a természet- és társadalomtudományok közti határt is – annak ellenére is ritka erőfeszítés a hazai kontextusban, hogy látszólag szükségességéről széleskörű a konszenzus.

A kutatás résztvevői 2024. Február 26-án a kecskeméti projektindító műhelymunkán fektették le a kutatás alapjait 

Balogh Róbert, PhD (Történelem- és Politikatudományok, NKE Közép-Európa Kutatóintézet): Az erdészet és a mezőgazdaság történeti kutatásában és a 19-20 században zajló, az állam által irányított antropogén tájváltozás társadalmi vonatkozásainak vizsgálatában szerzett tapasztalatot (Balogh 2018, 2022).

Gál Izóra, PhD (Agrártudományok, MATE Budai Campus, Agroökológiai és Ökológiai Gazdálkodási Tanszék): Kutatási tapasztalata kiterjed a bio- és önellátó gazdálkodás módszereinek vizsgálatára (Radics et al. 2002; Csambalik et al. 2019) és a különböző élelemtermelési rendszerek környezeti vonatkozásainak kutatására (Velkey et al. 2021). 

Kovács András Donát, PhD (Földrajz, Szociológia, Regionális Kutatások Intézete, HUN-REN KRTK, Kecskemét): Több évtizedes tapasztalattal rendelkezik a Homokhátság kutatásában. A városi és vidéki területek környezeti problémáit, a települések környezeti rendszereit és a tájhasználat változás természeti vonatkozásait kutatja (Kovács and Farkas 2019; Kovács et al. 2017). 

Lajkó Gergely (Néprajz, SZTE Történelemtudományi Doktori Iskola): Azon túl, hogy a Homokhátságon néprajzi szempontból kutat, a terület víz visszatartásért küzdő kisléptékű gazdálkodó is. Helyi hálózatait és tudását hozza a projektbe. 

Mendly Dorottya, PhD (Politikatudományok, BCE, Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék, a kutatás társ-vezetője): A bioregionalizmus és a politikai elméletén szerzett tapasztalatot, kormányzás és kvalitatív módszerek fókusszal (Melegh et al 2019; Mendly 2020; Mendly 2022). A politika területisége és a politikai ökológia áll érdeklődése középpontjában. 

Mihály Melinda, PhD (Társadalomföldrajz, Ökológiai Közgazdaságtan, Regionális Kutatások Intézete, HUN-REN KRTK, Békéscsaba, a kutatás vezetője): Érdeklődésének középpontjában a szolidáris gazdaság (Defourny et al. 2021, Kiss and Mihály 2020), élelem-önrendelkezés (Balogh et al. 2021, Gál et al. 2021) és részvételi módszerek  (Ádám et al. 2021, Mihály 2019a,b) állnak. Tapasztalata van helyi fejlesztéshez kapcsolódó környezeti és társadalmi konfliktusok (Nagy et al. 2021) kutatásában. 

Pusztai Péter, PhD (Agrártudományok, MATE Budai Campus, Agroökológiai és Ökológiai Gazdálkodási Tanszék): Biogazdálkodás és talajvédelmi technológiák kutatásában szerzett tapasztalatot (Patakiné et al. 2016).

Szalai Ádám, PhD (Földrajz, Regionális Kutatások Intézete, HUN-REN KRTK, Kecskemét): A városfejlesztés mellett az agrárpolitika fenntarthatósági aspektusait is kutatja. Hangsúlyt helyez a szakpolitikai változások mozgatórugóinak és háttértényezőinek kvalitatív módszerekkel történő feltárására. Érdeklik az adatok földrajzi információs rendszerekkel (GIS) történő elemzése és az eredmények vizualizálása. 

Tagai Gergely, PhD (Földrajz, Regionális Kutatások Intézete, HUN-REN KRTK, Békéscsaba): A  projekt földrajzi információs rendszerek (GIS) szakértője (Tagai et al. 2018). 

Tölgyesi Csaba, PhD (Ökológia): A projekt ökológus szakértője (Tölgyesi et al. 2020). 

Vasárus Gábor László, PhD (Társadalomföldrajz, Regionális Kutatások Intézete, HUN-REN  KRTK, Kecskemét): A városi-vidéki perem társadalmi és környezeti problémáinak kutatásában szerzett tapasztalatot. A lakott külterületek sajátos társadalmi rendszereit és azok természeti és épített környezetre gyakorolt hatását kutatja (Vasárus 2016a és 2016b; Vasárus et al. 2018).