2001. évi eredmények
1. A regionális tudomány erősítése
Az RKK az elmúlt évben folytatott kutatási programjaival, azok eredményeivel, tudományszervező tevékenységével, publikációs stratégiájával, nemzetközi kutatási programokban való részvételével, sikeres hazai és nemzetközi pályázataival, a regionalizációt és az Európai Uniót érintő kormányzati döntések előkészítésében, valamint az ország egészére és annak különböző szintű térségeire vonatkozó fejlesztési dokumentumtok kidolgozásában játszott szerepével folytatta a regionális tudomány fejlesztését és megkezdte a regionális politika paradigmaváltásának előkészítését.
Mára az RKK a nyugat- és a kelet-európai országok között összekötő kapocs szerepet betöltő kutatóhelye lett. A kelet-európai országokkal a tudományos-szakmai kapcsolatok erőteljesen fejlődtek (pl. a Székelyföld területfejlesztési koncepciójának elkészítésében való közreműködés; bolgár, lengyel, szlovák és orosz tudományos együttműködés), s az RKK kutatói rendszeres szakmai tanácsadást folytatnak kelet-európai országokban.
Stratégiai szövetségesei, kapcsolatrendszere legfontosabb elemének a felsőoktatási intézmények minősülnek. Az intézet kidolgozta a regionális tudomány oktatásában és kutatásában meghatározó hat egyetem részvételével kialakítandó stratégiai szövetségi rendszert. A regionális tudomány eredményei elterjesztésének érdekében megindultak a Magyar Regionális Tudományi Társaság szervezési előkészületei.
Az RKK négy intézete (Alföldi Tudományos Intézet, Dunántúli Tudományos Intézet, Közép- és Észak-magyarországi Tudományos Intézet, Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet) lényegesen erősítette az adott régióban játszott szellemi kisugárzó szerepét, a térségek tudományos életének összefogásában vállalt céljainak megvalósítása s az Akadémia presztízsének növelése érdekében.
Az RKK területfejlesztési, valamint a regionális politikát érintő vizsgálati eredményeivel hozzájárult az EU-csatlakozás előkészítéséhez, s a különböző hatáskörű és nagyságrendű fejlesztési dokumentumok készítésével a kormányzati, területfejlesztési és önkormányzati szervezetek ilyen irányú döntéseinek tudományos megalapozásához. (A kormányzati kutatási megbízások túlnyomó része ehhez kapcsolódott.)
Az eredménymutatók kedvezően alakultak: 360 publikáció, 23 könyv megjelentetése, benyújtva 4 doktori mű, 2 megszerzett PhD-fokozat, 2 egyetemi habilitáció, stabil egyetemi oktatási tevékenység, 5 új nemzetközi kutatási projekt.
2. Az EU-csatlakozás, területfejlesztési politika szakmai előkészítése, megalapozása
2.1. A magyar régiók és települések versenyképessége az európai gazdasági térben
Európában a régiók versenyképessége hosszabb (fél évszázados) időszak alatt módosult, a versenyképességi rangsorban jelentős átrendeződésre került sor. Európa regionális versenyképességi térképén erőteljes keleti elmozdulás tapasztalható.
A versenyképesség mérésére kidolgozott módszerek próbájaként végzett vizsgálataik a komplex versenyelőnyöket és -hátrányokat elemezték a magyar kistérségekben. (Magyarország kistérségeinek egyharmada rendelkezik csak versenyelőnnyel, komplex versenyelőnye azonban csak hat kistérségnek van.) A magyar városállomány 2000. évi hierarchikus tagozódásának elemzését megalapozó adatbázis feldolgozása során nyert eredmények pedig arra mutatnak rá, hogy a városok ötödének nincs számottevő városi funkciója. A városhierarchia egyes szintjei között jelentős anomáliák tapasztalhatók, a regionális központok és a középvárosok jelentik a hierarchia problematikus szintjeit.
A regionális versenyképesség alakulásában fontos komponens az infrastruktúra, amelynek ágazatai csak gyengébb előnyt jelenthetnek; az infrastrukturális fejlesztések csökkenthetik a fennálló versenyhátrányokat. A versenyképesség és az infrastruktúra kapcsolata a fejlett és az elmaradott országokban különböző. A versenyképességet mérő összehasonlító modellek elemzései azt jelezték, hogy az értékelés során tekintettel kell lenni az egyedi regionális infrastruktúrákra és az infrastruktúra interregionális jellegére.
2.2. A regionális politika előttünk álló feladatai
A kelet-közép-európai átalakulást vizsgáló kutatásaik bemutatták Közép- és Délkelet-Európa helyzetét az ezredfordulón, különös tekintettel az átalakulás folyamatára, a regionális politikák fejlődésére, s mindezekre tekintettel az integráció körülményire. Rámutattak, hogy az átmenet, illetve a csatlakozásra való felkészültség milyen mértékű regionális különbségeket hordoz magában, s hogy a bemutatott országcsoport jellemzése milyen mértékben igényli a regionális aspektusok figyelembevételét.
A területfejlesztés eszköz- és intézményrendszerét érintően jelentős kutatásokat folytattak a regionális politika-formálás elméleti, illetve módszertani, szabályozási alapjainak megteremtésében. Elkészítették a területfejlesztésről szóló törvény átfogó reformjának javaslatát. Értékelték a területfejlesztési szabályozási és intézményrendszer működését, s tisztázták a fogalmi kérdéseket. Különösen élesen merült fel a regionális politika beavatkozási tereinek újragondolása, a források és hatáskörök decentralizálásának stratégiája, a partnerség elve érvényesítésének modelljei, a területi tervezés elméleti és eljárási kérdéseinek pontosítása. Rámutattak arra, hogy a jelenleginél sokkal decentralizáltabb, a régiókra támaszkodó regionális politika szolgálja mind nemzeti problémáink megoldását, mind az uniós tagságból származó regionális politikai előnyök kihasználását.
A területfejlesztési politikai döntési mechanizmusok értékelésének módszertana hazánkban még teljesen ismeretlen (annak ellenére, hogy az unióban egyre inkább követelmény a hatékonyság nyomon követése). E kutatás úttörőnek tekinthető tartalmi megállapításain kívül a módszertan is tudományos értéket jelent. A vizsgálat azt állapította meg, hogy a csatlakozási felkészítést szolgáló Phare-programban elsajátított technikák, szabályok alig mentek át a hazai területfejlesztési források felhasználásának gyakorlatába, ami intő jel a tekintetben, hogy milyen mértékben vagyunk felkészülve a Strukturális Alapok fogadására.
A gazdasági-társadalmi hatásvizsgálatok és értékelések elméleti és a gyakorlatban alkalmazott módszereinek vizsgálatai során bemutatták a források felhasználását segítő tervek és azok megvalósításának társadalmi-gazdasági hatásait. Kifejtették, hogy a különböző növekedési modellek, azok egyes irányzatainak előtérbe kerülése húzódik meg az EU strukturális politikájának tervidőszakok közötti váltásában. A hatásvizsgálatok hazai alkalmazásával foglalkozva vizsgálták a területfejlesztés decentralizált forrásfelosztását, a hatáselemzések hazai tervezési dokumentumokban történő alkalmazását, az indikátorrendszerek megjelenését a területfejlesztési pályázati rendszerekben, s azt, hogy mindezek hogyan modellezhetők.
2.3. A területi gazdaságpolitikát érintő vizsgálatok
A globalizáció–regionalizáció összefüggéseinek kutatási eredményei rámutattak arra, hogy a piac globalizálódása és a gazdasági tevékenységek ezzel párhuzamos lokalizációja új típusú érdekközösséget teremt a gazdaság és a helyi közösségek között. Ebből adódóan a területfejlesztési partnerség a gazdaság érdekévé is válik: „a piac mindent szabályoz, szükségtelen beavatkozni” elv folyamatosan tért veszít, a helyi közösségeknek érdemi gazdaságfejlesztési szerepe, funkciója lesz, a helyi közösség gazdaságfejlesztési funkciója két alapvető csomópont körül sűrűsödik: a humán tőke fejlettsége és rugalmas alkalmazkodó képessége, valamint a hely (település, térség) forgalmi értéke.
Vizsgálataik felhívták a figyelmet arra, hogy az innovációk keletkezésében és terjedésében fontos feltételként jelenik meg a területi elmaradottságból vagy a globalizációs kihívásokból származó innovációs kényszer helyi tudatosulása, az optimális térségi méret kialakítása. A fejlesztési források a helyi fejlesztés mintatérségeiben jellemzően szűkösek. A külső forrásokért vívott verseny az új és eredeti ötletek iránti igényt növeli, a versenyben lévőket egymás túllicitálására ösztönzi. Ahol próbálkoznak helyi fejlesztési programokkal, általában a támogatások megszűnte után azok leállnak, nem fenntarthatók. Az okok a megcélzott tevékenység piaci életképtelenségére vezethetők vissza. A helyi erőforrások hasznosítását és az elindult projektek fenntartását gátolja, hogy a céltérségekben gyakorlatilag minden hiányzik, ami a vállalkozások indításához szükséges. Legfőképp nincs tőke, de nincs technológiai és marketingtudás, a funkciónak megfelelő üzemhelyiség és technológia sem.
Az ipar területi folyamatainak (az elmúlt években megkezdett) vizsgálatait továbbfolytatva rámutattak arra, hogy az elmúlt évtizedben gyors változások következtek be az ipar térbeli szerkezetében, a vidéki régiók gazdasági fejlettsége és az iparban előállított GDP területi arányai között szoros korreláció mutatkozik, gazdaság modernizálódásában a feldolgozóipar vált meghatározó erővé. A magyar ipar szerkezete – a korábbi komplexitásához képest – egyoldalúbbá vált. A gépipar nagy jelentőségre tett szert az ország iparában. Az ágazati szerkezetben bekövetkezett elmozdulás alapjában véve pozitív fordulatnak tekinthető, de megbillent az ország területi szerkezete, s kiterjedt térségek ipari szerkezete is elszegényedett, egyoldalúbbá vált. Ezeket a folyamatokat a területfejlesztés sem a szocializmusban, sem a jelenlegi átmeneti rendszerben nem volt képes érdemlegesen befolyásolni.
Az új gazdasági ágazatok térbeli-szerkezeti vizsgálata terén kimutatták, hogy a megyei szintű jövedelemtermelés különbségei 1994–1999 között 20%-kal növekedtek, a meghatározó vállalati szektor teljesítményét tekintve még jelentősebbek, s hogy a GDP-nagyság, illetve a GDP-növekedési ütem területi különbségei nem teljesen egybevágóak.
Az ágazati karaktert tekintve az üzleti szolgáltatások fajlagos beruházási volumenének alakulása azt mutatja, hogy Budapesté a vidéki átlag tízszeresét tette ki 1996–1999 között. A termelői szolgáltatások körének bővülése és differenciálódása a magyar gazdaság szerkezeti és szervezeti átalakulási folyamatait követve zajlott. Ennek egyik fontos eleme Budapest üzleti-információs monopóliumának erősödése és a szolgáltatások piacának dualizmusa. A vidéki székhelyű gazdasági szervezetek köre erősen differenciálódott. Mind a felhasználók körét, mind a termelői szolgáltatások szektorának struktúráját tekintve sajátos csoportot alkotnak a megyeszékhelyek.
Az üzleti szolgáltatások alapján tovább differenciálódott a népességük szerint azonos hierarchiaszinthez sorolt települések köre, amely leglátványosabban a fővárosi agglomerációhoz tartozó települések és az észak-dunántúli kisvárosok szolgáltató szerepköreinek gyarapodásában illetve az alföldi és észak-magyarországi települések növekvő lemaradásában nyilvánult meg. A gazdasági növekedés időszakában dinamizálódó üzleti szolgáltató szektor térbeli megjelenése tehát alapvetően a kilencvenes évek közepére kialakult területi különbségek konzerválása irányába hatott.
2.4. A városfejlődést érintő vizsgálatok
A magyarországi városhálózat változási tendenciáinak, törvényszerűségeinek vizsgálatai során kimutatták, hogy jelenleg hazánkban már 252 városi rangú, ám csak kb. 200 városi funkciójú település található. Tehát a várossá nyilvánítási hullám mára „túlcsapott” a fellelhető városi funkciójú települések körén, s a jövőben már szinte kizárólag falusias funkciójú települések várossá nyilvánítására kerülhet sor. Ugyanakkor feltűnik a tartósan hanyatló városok „kényes” helyzete, a főváros és a regionális központok közötti anomália, mutatván, hogy Budapest után „hiányzik” egy fokozat hazánkban, s ugyancsak „torz” a középvárosi szint is.
A Budapest városfejlődésével kapcsolatos vizsgálatok elemzései felhívták a figyelmet arra, hogy a ’90-es években lezajlott látványos gazdasági és ingatlanpiaci fejlődés és az ezzel járó társadalmi, életmódbeli, funkcionális átalakulás következtében megsokszorozódtak Budapest nemzetközi szerepkörei, megjelentek és igen jelentőssé váltak a globális fogyasztási, kulturális elemek. Kérdés, hogy ezek a fejlesztések mennyire képesek stabil nemzetközi szerepkört biztosítani a főváros számára: elegendők-e arra, hogy Budapest hosszútávon is vonzó és „használható” város maradjon, s a globális funkciókon túl egyedi, jellegzetes és nemzetközi szintű „szolgáltatásokat” is nyújtson.
2.5. A térségi, területi struktúra vizsgálatai
Az RKK-ban folyatatott határ menti térségek vizsgálata kimutatta, hogy e sajátos területek valódi térségi, gazdasági, társadalmi konfliktusait csak a határok mindkét oldalán, hasonló módszerekkel elvégzett kutatásokkal tárhatók fel, azonban egyre fontosabb szerepet játszanak nemcsak az országhatárokat átlépő gazdasági kapcsolatok élénkítésben, de az „átkelő zónák” térségeinek felzárkóztatásában is.
A társadalomfejlődés térbeli-települési konfliktusai terén folytatott vizsgálatuk azt állapította meg, hogy a versenyképesség és sikeresség között általában csak relatív összefüggések vonhatók. A sikert nem lehet egyoldalúan a gazdasági vagy vállalati versenyhez hasonlóan értelmezni.
A társadalom térbeli differenciálódásának és területi élet-esély különbségeinek növekedését bizonyították azok az elemzések, amely a kistérségek szintjén a periferizálódást, illetve a perifériák térbeli kiterjedésének erőteljes voltát igazolták. A kutatás során meghatározott új kistérségi fejlődési típusok szerint csak a térségek alig 1/3-a mutat fel értékelhető és érzékelhető dinamikát, s lassan, de fokozatosan az elvándorlás révén is folytatódik a perifériák leszakadása.
Vizsgálataik eredményei szerint mind a hagyományos elmaradottsággal küzdő, mind a strukturális válságterületek tartós munkanélküliséggel küzdenek. E térségek belső trendjeit is figyelembe véve körvonalazódik, hogy a munkaügyi szervezetben nyilvántartott munkanélkülieknek immár legalább kétharmadát, a nem regisztrált munkanélkülieknek pedig jelentős többségét fenyegeti a munkaerőpiacról való tartós (végleges?) kiszorulás. A vidéki térségek veszélyeztetettségét mutatja, hogy minél kisebb népességszámú településtípust tekintünk, a munkanélküliség aránya annál magasabb, és annál gyorsabban növekszik a munkanélküliekből való részesedése. A tartós munkanélküliség legkritikusabb térségeiben hiányzik a helyi kezdeményezőkészség, jellemző az elszaporodott fejlesztő intézmények közötti kommunikációs zavar, ellenségeskedés.
3. Tudományszervezési kapcsolatok és azok eredményei
3.1. Hazai kapcsolatok
Az RKK hazai kapcsolatrendszerére 2001-ben a megújhodás volt jellemző. E kapcsolatrendszer másik fontos jellemzője, hogy – a tudományos intézeteken, felsőoktatási intézményeken túl – kiterjedt a jelentősebb állami, gazdasági, társadalmi szervekre, valamint ezek országos, területi és helyi egységeire is.
Stabilizálódott részvételük az MTA Közgyűlésében (a főigazgató ennek választott tagja), s az AKT és a Társadalomtudományi Kuratórium munkájában. Az RKK egyik igazgatója az MTA Regionális Bizottságának az elnöke, kilenc kutató ugyanitt tag. Hét munkatársuk a Földrajzi Tudományos Bizottság tagja, az MTA Doktori Szakbizottságában hárman munkálkodnak. Az RKK egy másik igazgatója az OKTK egyik főirányának programirányítója. Az intézet kutatói az MTA valamennyi területi bizottságában, s azok különböző szakbizottságaiban meghatározó tevékenységet folytatnak, részben egy-egy szakbizottság elnökei, illetve titkárai. Az intézet valamennyi minősített kutatója tagja a köztestületnek.
Az elmúlt év jelentős állomásának minősíthető a stratégiai partnerekkel való együttműködésben. Közülük kiemelendő a Dialóg Campus tudományos szakkönyvkiadóval való kooperáció, amely 4 nagymonográfia megjelenését eredményezte, de más kiadókkal is ígéretes kapcsolatok bontakoztak ki, mint pl. az Osiris (2 könyv), a CEBA (2 könyv), az Unió (1 könyv). Az MTA több intézetével alakítottak újabb kutatási együttműködést, mint pl. Kisebbségkutató Intézettel, a Világgazdasági Kutatóintézettel, Történettudományi Intézettel, s megkezdődött az MTA Társadalomkutató Központjával való kapcsolatépítés is. (Ezek nem érintették a korábbi együttműködéseket, mint pl. a Politikatudományi vagy a Szociológiai Kutatóintézettel sok év óta meglévőt.)
Több új kapcsolat alakult a kormányzati szervekkel. Továbbra is meghatározóak a K+F területfejlesztési, s az ezeket kiegészítő vidékfejlesztési projektek. E körből külön is kiemelendő a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium területfejlesztési egységével több évvel ezelőtt létrejött stabil munkakapcsolat (elsősorban az EU-csatlakozás, regionális politika, területfejlesztés témakörökben), mely jó néhány kormányzati döntés tudományos megalapozásához adott szakmai előkészítő anyagokat. A MEH Területfejlesztési Államtitkárságával és Informatikai Kormánybiztosságával is létrejött új kutatási kapcsolat, s a Külügyminisztériummal, a Gazdasági Minisztériummal, az Oktatási Minisztériummal, s a Közlekedési és Vízügyi Minisztériummal való együttműködések is erősödtek.
A területfejlesztés szereplői közül a regionális és megyei területfejlesztési tanácsokkal, valamint ügynökségeikkel, folytatódtak az együttműködések. Egyik munkatársuk az Akadémiát, egy másik az országos önkormányzati szövetségeket képviselve az elmúlt évben is részt vett az Országos Területfejlesztési Tanács munkájában. Többoldalú együttműködést alakítottak ki néhány országos önkormányzati szövetséggel, köztük az egyik részt vesz az NKFP-programban is. Számos megyei, városi önkormányzat részére dolgoztak ki területfejlesztési, településfejlesztési dokumentumot.
Az intézet tevékenysége egyik kiemelt területének minősíti, hogy a regionális tudományok eredményeit közvetlenül is átáramoltassa a felsőoktatásba, s az egyetemek (témáikhoz kapcsolódó) szellemi kapacitása is hozzájáruljon programjaik megvalósításához. Az RKK kutatói által írott könyvek, jegyzetek beépültek a az egyetemi oktatási programokba. E kapcsolatok jelentőségét húzza alá a graduális és posztgraduális oktatásban való részvételen túl (szinte minden kutató oktat valamelyik felsőoktatási intézményben) a PhD-képzésben való együttműködés, doktori iskolák vezetése, közös tanszékek létrehozása (immár négy egyetemmel), a Tempus által támogatott kurzus, több országos konferencia együttes szervezése, s könyvek közös megjelentetése.
Az együttműködő kör bizonyos mértékben változott 2001-ben. Az elnyert NKFP-program megvalósításában több egyetem is részt vesz (pl. a Miskolci Egyetem, az ELTE, a PTE, a SZETE). A PTE, a SZETE, az ELTE, a Széchenyi Főiskola, a Miskolci Egyetem, a Soproni Egyetem, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, a BME, a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola DATE, a Szent István Egyetem és a Tessedik Főiskola mellett a Magyar Üzleti Tanulmányok Főiskolája, a Kaposvári Egyetem, a Kodolányi János Főiskola említhető meg új kapcsolatként külön is.
Az intézet fontosnak minősíti a hazai pályázatokat. Ezt támasztja alá, hogy 2001-ben 17 OTKA, 3 OKTK és 1 AKP pályázatot műveltek. Hozzáteendő, hogy az RKK több témában is sikerrel szerepelt meghívásos pályázatokon (egyéb pályázati témák száma félszáz). E körből kiemelendő az OM keretében meghirdetett Nemzeti Kutatási Programra konzorciumban beadott pályázatok és a Széchenyi Tervben benyújtott pályázatuk egy része.
Külön kell említést tenni az igen jelentős számú (száznál több) tanácskozásról, konferenciáról, szakmai műhelybeszélgetésről. Ezek közül kiemelkednek a Magyar Tudomány Napja alkalmából rendezett tanácskozások, fórumok, a fiatal területfejlesztési szakemberek tanácskozása, az ún. Tisza-konferencia, a hazai regionalizációt vizsgáló országos konferenciák. Ezek többségét a stratégiai partnerekkel és/vagy kormányzati szervekkel együttműködve szervezték.
3.2. Nemzetközi kapcsolatok
Az RKK elismertsége jelentős mértékben nőtt az Európai Unió egyes intézményeiben, fejlődtek kapcsolataik az Unió több szervezetével, s egyes országainak szakmai-tudományos szervezeteivel, felsőfokú oktatási intézményeivel. Folytatódtak a volt kelet-európai országokkal, s ezen belül a csatlakozás előtt állókkal való szakmai-kutatási együttműködések. Jó néhány kutatójuk tartott előadásokat a magyar regionális politika tapasztalatairól (köztük Brüsszelben is), vett részt szakértőként egy-egy jelentősebb dokumentum készítésében (pl. OECD-jelentés). Az EU 5. keretprogramja keretében két regionális innováció stratégia kidolgozásában vállaltak vezető szerepet. Az intézet bekapcsolódott egy moszkvai székhelyű nemzetközi tudományos centrum megalapításába. Együttműködési megállapodásokat kötöttek vagy dolgoztak ki a Lengyel, a Bolgár, a Román Tudományos Akadémia földrajzi intézeteivel, többirányú kutatási kapcsolatot alakítottak ki Romániával (ezen belül elsősorban Székelyfölddel, a Sapientia Egyetemmel). Végül különös jelentőséggel bír, hogy megkezdték a 2002. évi – Békéscsabán rendezendő – Kritikai Geográfia Világkongresszus előkészítését.
2001-ben az intézet részt vett a PHARE, CBC, az INTERREG, a SAPARD, a Tempus programokban. Az RKK több mint húsz országgal, az azokban működő kutatási hálózattal, felsőoktatási intézményekkel tart fenn együttműködés a hagyományos partnerországok mellett (ez gyakorlatilag valamennyi EU-országot és az USA-t foglalja magában).
A 2002–2004 közötti időszak főbb kutatási irányai
1. Kutatási célok
A modern tudományszervezés hálózati elvei alapján működő intézet – eddigi tudományos eredményeiből kiindulva, az európai regionális tudomány fő áramlatához kapcsolódva – Magyarország EU-integrációjának két fontos feladatához kíván hozzájárulni.
Az egyik problémakör a nyugat-európai államszervezeti modernizáció, a többszintű kormányzás magyarországi feltételei megteremtésének tudományos megalapozása, a hatalommegosztás intézményi kereteinek kidolgozása, a decentralizáció és a szubszidiaritás elméleti kérdéseinek vizsgálata, a regionalizmus és a gazdasági térszerkezet teljesítőképessége közötti kapcsolatok feltárása.
A másik vizsgálati irány az ország integrációs versenyképességének erősítését szolgáló elméleti és alkalmazott eredményeket kínál. Azokat a tényezőket elemzi, amelyekben – az Európai Unió hatékonysági és szolidaritási elveit figyelembe véve – Magyarország az új európai regionális politika kidolgozásában és megvalósításában versenyelőnyökre tehet szert.
A tudományos irányok és a kutatásszervezésben alkalmazott partnerségi elvek alapján a Regionális Kutatások Központja a regionális tudomány kelet-közép-európai kiválósági központjává kíván válni.
2. Az intézet kutatási témái költségvetési alapfinanszírozásból
Az RKK a következő években azon szakmai tudományos bázisra építi kutatási stratégiáját, amelyek a harmadik évezred elejére beépítették, egyik meghatározó területévé fejlesztették a magyar tudományosság rendszerében a regionális tudományt. Az RKK kiemelt feladatának tekinti, hogy a regionális kutatások más műhelyeivel együttműködve középtávú kutatási programot valósítson meg, amely a regionális tudomány elméleti és módszertani rendszerét erősíti. Stratégiai cél a Kárpát-medencei, határon kívüli magyar regionális tudományos műhelyek hálózatának kiépítése. Az intézet nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a hosszú távú prognózisok egyrészt gazdagítsák a regionális tudományt, másrészt a kormányzati döntések tudományos előkészítését alapozzák meg.
A magyar regionális tudomány jelentős kihívások előtt áll, az Európai Unióhoz való csatlakozás s az azt követő időszak számtalan feladat tudományos alaposságú megoldását igényli, az EU-konform állam irányítási struktúrájának, térszerkezetének modernizálódnia kell.
Az RKK folytatja az EU strukturális és kohéziós politikájának, a nyugat- és kelet-európai területi folyamatoknak, területfejlesztési politikáknak a vizsgálatait, s a hazai társadalom- és gazdaságszerkezet területi szempontjainak és a településhálózat változásai főbb törvényszerűségeinek alapkutatási módszerekkel történő elemzését.
Az RKK átfogó elméleti jellegű új kutatást indít a decentralizációnak, s az ehhez szorosan kapcsolódó szubszidiaritásnak az államszervezetben, a közszolgáltatások rendjében való alkalmazásának vizsgálatára. E kutatások egyrészt magukban foglalják a téma szempontjából meghatározó nagy alrendszereket, mint az államigazgatás, az önkormányzati igazgatás, a területfejlesztési igazgatás, de más szférákat is, mint pl. a politikai pártok, a civil szervezetek, pénzintézetek stb. Annak vizsgálatára kerül sor, hogy a tágan értelmezett közszolgáltatási feladatok és hatáskörök milyen szétpontozására, illetve alsóbb szintekre történő telepítésükre nyílik lehetőség, hogy az milyen intézmény- és eszközrendszer kiépítését (avagy a jelenlegi átalakítását) követeli meg a központ–régió–megye–kistérség–település komplex rendszerében. Hipotézisünk szerint csak ennek révén érhető el, hogy az unitárius ország decentralizált államszervezetté alakuljon. E decentralizációs vizsgálatokban központi helyet kapnak az átfogó területi reform tudományos előkészítéséhez szükséges alap és elméleti kutatások, a regionalizmus eszmerendszere, nevezetesen a regionális intézmények, lehetséges államigazgatási, önkormányzati igazgatási és fejlesztési feladatai, a regionális funkciók és identitás, az információs társadalom területi hatásai stb. E kutatások választ kívánnak adni a hosszú ideje tartó „régió–megye” vitakérdéseire, s arra is, hogy a modern közszolgálati rendszerben milyen regionális funkciókra, intézményekre van szükség azért, hogy ezek az egységek alkalmasak legyenek az EU strukturális és kohéziós alapjainak befogadására.
3. Hazai és külföldi kutatási pályázatok által finanszírozandó témák
Az RKK – több nemzetközi projektbe való bekapcsolódása révén – vizsgálni kívánja az újonnan csatlakozó országok regionális, területfejlesztés politikáját, az euro-regionális és határ menti együttműködés lehetőségeit, az EU regionális politikájának (és e politika változásainak) hatását a társuló országok regionális fejlesztési tevékenységére, s mindezek tükrében a magyar regionális politika alkalmazkodási sajátosságait, követelményeit.
Az intézet – az EU 6. keretprogramba kapcsolódva – a közeljövőben új, széleskörű vizsgálatokat indít, feltárandó, hogy a többszintű kormányzás milyen tapasztalatokat hozott az adott országban, hogy a különböző aktorok, a polgárok, azok civil szervezetei és más szereplők, valamint a különböző területi szintek (kiemelve a régiókat), általi közvetlen és közvetett hatalomgyakorlás milyen kihívásokat jelent Magyarország számára.
Az intézet – a Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program keretében – hosszabb távon kívánja folytatni a magyar régiók és települések versenyképességének vizsgálatát az európai gazdasági térben. E kutatás során kidolgozza a magyar régiók és települések versenyképességi potenciálja elemzésének módszertanát, összehasonlító elemzést ad (európai összevetésben) a magyar településrendszer kedvező és hátrányos helyzetéről feltárja a gazdaság területi differenciálódásának sajátosságait, s a magyarországi versenyelőnyöket. A magyar tapasztalatok alapján ajánlásokat fogalmaz meg az Európai Unió strukturális politikájának továbbfejlesztésére, az egységes európai gazdasági tér kohéziójának erősítésére.
Az RKK teljesen új kutatási iránya (amit ugyancsak az NKFP keretei között szeretne művelni) a periféria-képződés és felszámolás esélyei az újrakapitalizálódó Magyarországon című téma vizsgálata. Ennek kiindulópontja, hogy a gazdasági-társadalmi és politikai rendszerváltás átmeneti időszaka ugyan lezárult, a növekedés megindulása és tartóssá válása folytatódik, viszont nem indult meg a legtöbb periférikus térség (tartós vagy újabb keletű) problémáinak felszámolódása sem. Ennek egymással sok szálon összefüggő környezeti (pl. tiszai árvizek és szennyezés), gazdasági (a szocialista „részlegipar” összeomlása, a zöldmezős beruházások hiánya, a munkanélküliség, a mezőgazdaság strukturális válsága), infrastrukturális (a hálózati felzárkózás kényszere, a térkapcsolatok településhálózati disszonanciái, az elmaradottság és az abból következő önbizalom-hiány) vannak. A kutatás stratégiai célja megvizsgálni és elemezni – társadalmi-gazdasági és területi-települési vonatkozásban egyaránt – a peremi helyzet, a leszakadás és a marginalitás okait, illetve következményeit az EU-csatlakozás folyamatában, majd elvégezni a perifériaképződés és – felszámolódás folyamatának modellezését és jellemzését, s javaslatokat megfogalmazni a perifériák dinamizálási lehetőségeire.
Az RKK a következő esztendőkben is tudományos küldetésének minősíti azt, hogy – külső megbízásos tevékenységek révén – részt vegyen a kormányzati, önkormányzati fejlesztési dokumentumok EU kompatibilitásnak magas minőségi szinten eleget tevő kidolgozásában (országos, regionális, megyei és kistérségi területfejlesztési, tervezési koncepciók, stratégiák, programok), valamint – a hálózati jellegéből is adódóan – közreműködjön regionális fejlesztési tevékenységek, intézmények fejlesztési feladataiban.
